Rennert, Jürgen: Fáradhatatlan felhívás (Unermüdliche Aufforderung in Hungarian)

Tritt ein, nimm Salz wie Hoffnung
Aus der Schale, hier ist die Liebe Brot,
Nimm Platz und schreite. Aber zahle
Mit dir, und wirf das Lot der Maurer,
Die in Babel bauten,
Hier läuft man nicht davon,
Hier übersetzt man, fremden Lauten
Entrann man nur in Babylon.
 
Komm bücke dich, an diesen Bohlen
Ist schlechter Halt zu fassen, das Haus
Steht abbruchreif, wir holen uns Licht
Von den Landstraßen. Den maßstab
Unserer Karten
Bestimmen alte Träume,
Hier schlaf ein wenig, und wir warten
Und hängen Fenster in die Räume.
 
Brich von dem Dach dir, nimm vom Keller,
Wir wohnen schon im Schatten des Turmes,
Den wir schneller, noch steht er nicht,
Berechnet hatten. Tritt ein, nimm Salz
Wie Hoffnung aus der Schale,
Hier ist die Liebe Brot, nimm Platz
Und schreite, aber zahle mit dir,
Und wirf das Lot.

Lépj be, csippents sót, mint reményt
A tálból, szerelem lesz kenyered,
Ülj le, láss munkához. De számolj
Magaddal, s mint a kőművesek Bábel
Tornyán, vesd ki az ónt,
Itt megszaladni nem szabad,
Itt: fordítunk; csak Babilont
Kergették szét idegen szavak.
 
Gyere, görnyedj, e pallókon jó nehéz
Megvetni a lábunk. Az épület
Bontásra kész. Fényt majd az ország-
Utakon találunk. Térképeink
Lépték-meghatározása:
Régi álmok, most aludj egy kicsit,
És várunk, s beaggatjuk a szobákba
A ház ablakait.
 
Törj a tetőből, szeld a pincét,
A torony árnya lakható,
A mű meg sincs még, de már a miénk
Ez a vonatkozása. Lépj be, csippents
Sót, mint reményt a tálból,
Szerelem lesz kenyered, ülj le,
Láss munkához, de számolj magaddal,
Ha az ónt kiveted.