Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orpheuszhoz I.1 (Die Sonette an Orpheus I 1 in Hungarian)
Die Sonette an Orpheus I 1 (German)Da stieg ein Baum. O reine Übersteigung! O Orpheus singt! O hoher Baum im Ohr! Und alles schwieg. Doch selbst in der Verschweigung ging neuer Anfang, Wink und Wandlung vor.
Tiere aus Stille drangen aus dem klaren gelösten Wald von Lager und Genist; und da ergab sich, daß sie nicht aus List und nicht aus Angst in sich so leise waren,
sondern aus Hören. Brüllen, Schrei, Geröhr schien klein in ihren Herzen. Und wo eben kaum eine Hütte war, dies zu empfangen,
ein Unterschlupf aus dunkelstem Verlangen mit einem Zugang, dessen Pfosten beben, - da schufst du ihnen Tempel im Gehör.
|
Szonettek Orpheuszhoz I.1 (Hungarian)Ím, egy fa nőtt! Ó fénylő túlnövekvés! Ó zengő Orpheusz! Fül fája, nagy! S lett minden néma. Aztán újrakezdés mozdult, jel támadt, változás fakadt.
A bomlott erdőből vadak lopóztak puhán elő, otthagyván vackaik, s hogy nem riadtság s fondorlat lakik csöndességükben, s hogy csak hallgatóztak,
ekkor kitűnt. Szívükre nem hatott bőgés, üvöltés, jaj. De hol kicsinyke kunyhó állt, menhelyként a legsötétebb
vágyódás ellen, melybe míg betértek, a félfák is reszkettek lépteikre - itt raktál nékik dalból templomot.
|