This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orfeuszhoz II. 2 (Die sonette an Orpheus II 2 in Hungarian)

Portre of Rilke, Rainer Maria
Portre of Nemes Nagy Ágnes

Back to the translator

Die sonette an Orpheus II 2 (German)

So wie dem Meister manchmal das eilig

nähere Blatt den wirklichen Strich

abnimmt: so nehmen oft Spiegel das heilig

einzige Lächeln der Mädchen in sich,

 

wenn sie den Morgen erproben, allein,-

oder im Glanze der dienenden Lichter.

Und in das Atmen der echten Gesichter,

später, fällt nur ein Widerschein,

 

Was haben Augen einst ins umrußte

lange Verglühn der Kamine geschaut:

Blicke des Lebens, für immer verlorne.

 

Ach, der Erde, wer kennt die Verluste?

Nur, wer mit dennoch preisendem Laut

sänge das Herz, das ins Ganze geborne.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://gutenberg.net.au

Szonettek Orfeuszhoz II. 2 (Hungarian)

Mint a papírlap, bár hevenyészve,

a mester igaz vonalát veszi át:

néha tükörlap szívja be mélyre

a lányok egyetlen, igaz mosolyát,

 

ha a hajnalt próbálják, egyedül -

vagy szolgai fénnyel villan a lámpa.

És csak a visszfény gyönge sugára

az, mi való arcokra derül.

 

Mi mindent láttak a lassu parázsban

kormosan izzani régi szemek:

a lét szemei, s elvesztek örökre.

 

De ki tudja, mi vész el a földi világban?

Csakis az, ki dicsérni erős a szivet,

mely mégis a teljest kapta örökbe.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationN. N. Á.

minimap