Rilke, Rainer Maria: Olyan nagy vagy… (Du bist so groß... in Hungarian)

Du bist so groß, dass ich schon nicht mehr bin,

wenn ich mich nur in deine Nähe stelle.

Du bist so dunkel; meine kleine Helle

an deinem Saum hat keinen Sinn.

Dein Wille geht wie eine Welle

und jeder Tag ertrinkt darin.

Nur meine Sehnsucht ragt dir bis ans Kinn

und steht vor dir wie aller Engel größter:

ein fremder, bleicher und noch unerlöster,

und hält dir seine Flügel hin.

Er will nicht mehr den uferlosen Flug,

an dem die Monde blass vorüberschwammen,

und von den Welten weiß er längst genug.

Mit seinen Flügeln will er wie mit Flammen

vor deinem schattigen Gesichte stehn

und will bei ihrem weißen Scheine sehn,

ob deine grauen Brauen ihn verdammen.

Das Stundenbuch: Buch vom Mönchischen Leben

Olyan nagy vagy, hogy én nem is vagyok,

akkor se, ha melléd kell odalépnem.

Olyan borús vagy, hogy hiába ragyog

a léted peremén szegényke fényem.

A szándékod szökőár síkvidéken,

mögötte minden élő nap halott.

Keresésemben egymagas vagyok

veled, vállamig ér egy angyal:

sóvárgásom sápadt, alig magasztal,

szárnyát feléd nyújtja, föléd suhog.

De semmi kedve nincsen már repülni,

nem egy hold ő csupasz holdak között,

világokból elég neki a földi.

Szárnyát képzeld inkább mint lángözönt,

mellyel sötét pillantásod kivédi,

úgy igyekszik szándékodat bemérni,

szürke átkot szór-e szemöldököd.

Imaórák könyve: A szerzetesi élet