Rilke, Rainer Maria: Erinnerung

Und du wartest, erwartest das Eine,

das dein Leben unendlich vermehrt;

das Mächtige, Ungemeine,

das Erwachen der Steine,

Tiefen, dir zugekehrt.

Es dämmern im Bücherständer

die Bände in Gold und Braun;

und du denkst an durchfahrene Länder,

an Bilder, an die Gewänder

wiederverlorener Fraun.

Und da weißt du auf einmal: das war es.

Du erhebst dich, und vor dir steht

eines vergangenen Jahres

Angst und Gestalt und Gebet.

És várod az Egyet, hogy végképp

megsokszorozódva élj;

a Hatalmast, hol nincs mérték,

a köveknek ébredését

s hogy feléd forduljon a Mély.

Derengnek a polcon a könyvek,

sok aranyló, barna sor -

a rég-bebarangolt földek,

a ruhák meg a képek jönnek,

s a nők, akik újra sehol.

Fölkelsz, egyszerre megértve:

ez volt az. S vár valami:

egy múlt év rettegése,

formája s fohászai.