Rilke, Rainer Maria: Szeretlek, te legkönnyebb törvény (Ich liebe dich, du sanftestes Gesetz in Hungarian)

Ich liebe dich, du sanftestes Gesetz,

an dem wir reiften, da wir mit ihm rangen;

du großes Heimweh, das wir nicht bezwangen,

du Wald, aus dem wir nie hinausgegangen,

du Lied, das wir mit jedem Schweigen sangen,

du dunkles Netz,

darin sich flüchtend die Gefühle fangen.

Du hast dich so unendlich groß begonnen

an jenem Tage, da du uns begannst, -

und wir sind so gereift in deinen Sonnen,

so breit geworden und so tief gepflanzt,

dass du in Menschen, Engeln und Madonnen

dich ruhend jetzt vollenden kannst.

Lass deine Hand am Hang der Himmel ruhn

und dulde stumm, was wir dir dunkel tun.

Das Stundenbuch: Buch vom Mönchischen Leben

Szeretlek, te legkönnyebb törvény,

miben együtt érünk, vele együtt csavargunk;

te nagy honvágy, melybe még nem törödtünk

bele, te erdő, melyből mi még soha nem jutottunk

ki, te ének, melyet minden hallgatással zengtünk,

te sötét szövevény,

melyben menekült érzések akadnak meg.

Oly végtelen nagynak indul el minden

napod, hogy bennünk is elindítod, -

és oly érettek leszünk a saját napodban,

oly tágasak és oly mélyen ültetett magok

lettünk, hogy te az emberekben, angyalokban

és Madonnákban most békében megpihenhetsz.

Hagyd hát a kezed az égbolt fogasán pihenni

és csöndben tűrd, mit tud a sötét veled tenni.

Imaórák könyve: A szerzetesi élet