Rilke, Rainer Maria: Lied

Du, der ichs nicht sage, daß ich bei Nacht

weinend liege,

deren Wesen mich müde macht

wie eine Wiege,

du, die mir nicht sagt, wenn sie wacht

meinetwillen:

wie, wenn wir diese Pracht

ohne zu stillen

in uns ertrügen ?

               * 

Sieh dir die Liebenden an,

wenn erst das Bekennen begann,

wie bald sie lügen.

             *

Du machst mich allein. Dich einzig kann ich vertauschen.

Eine Weile bist du's, dann wieder ist es das Rauschen,

oder es ist ein Duft ohne Rest.

Ach, in den Armen hab ich sie alle verloren,

du nur, du wirst immer wieder geboren:

weil ich niemals dich anhielt, halt ich dich fest.

Te, akinek nem mondottam, hogy éjjel

sírok az ágyon,

te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel,

ha vágyom,

te, ki nem mondtad, hogy dúl szerteszéjjel,

mit nem csókoltál rám, a csók:

mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér el,

e nagy pompát elfojtanók

és így vágnánk az útnak?

                *

Nézd a szerelmesek,

mihelyt a vallomásuk megesett,

mindjárt hazudnak.

                *

Magányossá teszel. Mindennel elcseréllek.

Kissé vagy, aztán zúgás vagy, te lélek

és illat is vagy, omlatag.

Mind elvesztettem őket karjaimban,

csak te születsz meg újra, mindig ifjan:

mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.