Rilke, Rainer Maria: Az életem nem a meredek óra (Mein Leben ist nicht diese steile Stunde in Hungarian)

Mein Leben ist nicht diese steile Stunde,
darin du mich so eilen siehst.
Ich bin ein Baum vor meinem Hintergrunde,
ich bin nur einer meiner vielen Munde
und jener, welcher sich am frühsten schließt.

Ich bin die Ruhe zwischen zweien Tönen,
die sich nur schlecht aneinander gewöhnen:
denn der Ton Tod will sich erhöhn -

Aber im dunklen Intervall versöhnen
sich beide zitternd.
Und das Lied bleibt schön.

Az életem nem a meredek óra,

amelyre lábam, látod, futva lép.

Én fa vagyok, háttérre rajzolódva,

sok szám közül egy száj vagyok a szóra,

és az, amely lezárul legelébb.

A csönd vagyok, két hang közé bemetszve,

melyek csak lassan hangolódnak egybe:

mivel a hang Halál magasba csap –

De a sötét hangközben elrezegve

megbékélnek.

S az ének szép marad.