Ritter, Anna: Reggel (Morgen in Hungarian)

Wie du nun vom blauen Hügel,

Sonne, deine Hände hebst

Und auf goldgesäumtem Flügel

Lächelnd nach der Höhe schwebst,

Hängt sich meiner Seele Sehnen

Weinend an dein weißes Kleid,

Daß du mich aus Noth und Thränen

Trügst in ew'ge Herrlichkeit!

 Reggel kél Nap kékes halmon,

 Két kezében fénysugár,

 S álomszép arany szárnyakon

 Égen ő mosollyal jár,

 Lelkem sírva vágy emelje

 Fény ruhádhoz, fel hozzád,

 Könnyektől s a bajtól ments meg,

 S adj örök gyönyörnek át!