Schickele, René: Fiú a kertben (Der Knabe im Garten in Hungarian)

Ich will meine bloßen Hände aneinander legen

Und sie schwer versinken lassen,

Da es Abend wird, als wären sie Geliebte.

Maiglocken läuten in der Dämmerung,

Und weiße Düfteschleier senken sich auf uns,

Die wir eng beieinander unsern Blumen lauschen.

Durch den letzten Glanz des Tages leuchten Tulpen,

Die Syringen quellen aus den Büschen,

Eine helle Rose schmilzt am Boden ...

Wir alle sind einander gut.

Draußen durch die blaue Nacht

Hören wir gedämpft die Stunden schlagen.

Összeteszem két csupasz kezemet,

s elnehezülten hagyom lehanyatlani,

mikor esteledik, mintha szeretők volnának.

Gyöngyvirágok csilingelnek az alkonyatban,

s fehér illatfátylak borulnak fölénk,

míg szorosan egymás mellett virágainkra figyelünk.

A nappal utolsó fényén keresztül tulipánok tündökölnek,

orgonák buggyannak elő a bokrokból,

egy világító rózsa olvad a földön...

Mind, mind szeretjük egymást.

A szabadban, a kéklő éjszakán át

halljuk az órák elfojtott ütését.