Schiller, Friedrich: Der Metaphysiker

„Wie tief liegt unter mir die Welt!

Kaum seh’ ich noch die Menschlein unten wallen!

Wie trägt mich meine Kunst, die höchste unter allen,

So nahe an des Himmels Zelt!“

So ruft von seines Thurmes Dache

Der Schieferdecker, so der kleine große Mann,

Hans Metaphysikus, in seinem Schreibgemache.

Sag’ an, du kleiner großer Mann,

Der Thurm, von dem dein Blick so vornehm niederschauet,

Wovon ist er – worauf ist er erbauet?

Wie kamst du selbst hinauf – und seine kahlen Höhn,

Wozu sind sie dir nütz, als in das Thal zu sehn?

„Mily mélyen van lent a világ!

Alig látnia nyüzsgő törpe népet!

Lám, művészetem, a legmagasabb művészet

már szinte az égbe visz át!"

Így kiált tornya magasában

a tetőfedő, igy a pöttöm óriás,

Metafizikus Pál a dolgozószobában.

Mondd csak, te pöttöm óriás:

honnan tekinteted kevélyen szertehordod,

miből épült – s mire épült a tornyod?

Hogy jutottál fel a kopár oromra, és

mi másra jó neked, mint hogy a völgybe nézz