Schiller, Friedrich: A filozófus önző (Der philosophische Egoist in Hungarian)
|
Der philosophische Egoist (German)Hast du den Säugling gesehn, der, unbewußt noch der Liebe, Die ihn wärmet und wiegt, schlafend von Arme zu Arm Wandert, bis bei der Leidenschaft Ruf der Jüngling erwachet Und des Bewußtseins Blitz dämmernd die Welt ihm erhellt? Hast du die Mutter gesehn, wenn sie süßen Schlummer dem Liebling Kauft mit dem eigenen Schlaf und für das Träumende sorgt, Mit dem eigenen Leben ernährt die zitternde Flamme Und mit der Sorge selbst sich für die Sorge belohnt? Und du lästerst die große Natur, die, bald Kind und bald Mutter, Jetzt empfänget, jetzt gibt, nur durch Bedürfnis besteht? Selbstgenügsam willst du dem schönen Ring dich entziehen, Der Geschöpf an Geschöpf reiht in vertraulichem Bund, Willst, du Armer, stehen allein und allein durch dich selber, Wenn durch der Kräfte Tausch selbst das Unendliche steht?
|
A filozófus önző (Hungarian)Láttál már csecsemőt? Nem tud még a szeretetről, mely ringat s melegít; alszik, úgy adja tovább karnak kar, mig a vágy szava fölserkenti az ifjat, s villámfényt vet a vak létre kigyúlt tudata. S láttad-e már az anyát, aki gyermeke álmait önnön álmáért veszi meg, s óvja az álmodozót, létével táplálja a még remegő kicsi lángot, s új gonddal fizet az addigi gondjaiért? S megveted a lét művét, mit szükséglete éltet, most csecsemőként kap, most anyaként pazarol? És önelégülten ki akarnál állni a körből, melyben meghitten lénynek a lény kezet ád? Egymagad és magad által akarsz fennállni, szegény? Hisz kölcsön erők műveként áll meg a végtelen is!
|