Schwab, Gustav: Szonettek a fürdőből 3. (Sonette aus dem Bade 3. in Hungarian)

O Mond, wie leget sich so schön und breit,
Viel weicher als auf Gassen und Palläste,
Um diese Berge, diese vollen Aeste,
Auf dieses Gras dein lichtgesponnen Kleid!
 
O Mond, o Sonne der Vergangenheit!
Wie dringst du auch in meines Busens Veste,
Wie wirfst du Glanz und Schatten auf die Reste
Von Lebensträumen ferner Jünglingszeit.
 
Aus diesen Trümmern hebt sich leis' empor
Im Stral der Nacht ein Lilienangesicht
Mit blauer Augen frischem Perlenthaue.
 
Ein altes Jugendlied rauscht mir an's Ohr,
Mir flüstert's ein verklungenes Gedicht,
Daß ich der frühen Lieb' in's Antlitz schaue.

Ó, hold, be szépen s tágan omlik át,
lágyabban, mint utcákra, palotákra,
e hegyekre s e gyümölcs-terhes ágra,
s erre a gyepre fényszőtte ruhád!
 
Ó, hold, ó, te múltbéli napvilág!
Neked keblem erődje is kitárva;
s hogy hordja fényed, árnyad - életálma
maradékán a messzi ifjuság.
 
Romok közül halkan emelkedik
egy liliomképmás éji sugárban,
s kéklő szemek friss gyöngyharmata ébred.
 
Régvolt legénydal zeng fülemben itt,
s egy elhaló költemény súgja lágyan,
hogy régi kedvesem arcába nézzek.