Seegemund, Johann Georg: A vándor dala (Wanderlied in Hungarian)

Gute Nacht mein Leid,
Meine Einsamkeit,
Fahrt wohl ihr geheimen Sorgen
Denn der Morgen wacht
Und die Liebe lacht
Und die Liebe ja wandert am Morgen.
 
Du verschwiegner Wald,
Grüner Aufenthalt
Meiner Lieder und meiner Träume,
Schreib sie alle ein
In die Blätter dein,
An die lustigen, rauschenden Bäume.
 
Meine Liebe geht
Zwischen Wald und Beet,
Über Wiesen und Berg' und Wellen.
Fliege mit mir aus,
Du mein ganzes Haus,
Ihr [gefiederten]1 kleinen Gesellen,
 
Was da wandern kann,
Schließe mit sich an,
An mein lustiges [Hausgesinde]2!
Was da liebt hinein
In den Sonnenschein,
All' ihr Fluten, ihr Wolken, [ihr]3 Winde!
 
Wo sie steht und tritt
Immer mit, nur mit,
Mit der Liebe, der Lieb' entgegen!
Immer nah und weit
Sind wir allezeit
Auf bekannten geselligen Wegen.
 
Wenn sie wallt entlang
An dem Bergeshang,
Schwimmen unten im Strom wir eben,
Wenn sich auf der Flut
Liebe wiegt und ruht,
Zieh'n wir hoch wie die Sterne daneben.
 
Ohne Rast und Ruh
Nur der Liebe zu,
Und die Liebe muß Sehnsucht fühlen,
Und wir binden sie,
Ach sie weiß nicht wie,
Und sie sucht uns im Grünen, im Kühlen.
 
Wenn ein Waldhorn ruft
Durch die Abendluft
Fallen Blüten von allen Bäumen.
Alles lauschet sehr:
Ach wohin? woher?
Liebe kann ja nicht schlafen, nur träumen.
 
 
1 Lang: "gesunden"
2 Lang: "Haus-Gesinde"
3 Lang: "und"

Jó éjt, szenvedés
magányom te! És
titkos gondok, jó utat tinéktek.
Mosoly, szerelem
kél e reggelen,
mert szerelem s reggel együtt ébred.
 
Erdő zöldje, te,
rejtőző helye
álmomnak és énekemnek,
szövegeit írd
levelekre itt,
lombok közt vidám életre kelnek.
 
Szerelmem bejár
virágzó határt,
völgyön, vizen át s hegyek lankáin.
Szálljatok velem
valamennyien
ti tollas, kicsinyke cimboráim.
 
Vándorolni jár,
mindenkire vár
most az egész vidám házamnépe!
Mi szeretni tud,
a napfénybe fut,
felhőkbe és viharokba lépve.
 
Ki jár, lépeget,
csak velünk mehet
szerelemmel szerelem felé!
Itt és mindenütt
csak együtt megyünk,
vidám út a miénk s az övé.
 
Ha forrás fakad
s lejtőn leszalad,
lent a folyóban úszunk, visz árja,
ha vizen pihen
ringva szerelem,
vágyunk száll csillagok magasába.
 
Soha meg ne állj,
szerelmet találj
s a szerelem ébressze a vágyat,
az majd összeköt,
bár váratlan jött
s a hűvös zöldben rátok találhat.
 
Vadászkürt rikolt
és az esti lomb
bólog és hullnak fákról virágok.
Most mindenki les:
Ó hová? mi lesz?
Szerelemben nincs alvás, csak álmok.