Stolberg, Friedrich Leopold zu: A szabadság (Freiheit in Hungarian)
|
Freiheit (German)Freiheit! Der Höfling kennt den Gedanken nicht! Der Sklave! Ketten rasseln ihm Silberton! Gebeugt das Knie, gebeugt die Seele, Reicht er dem Joch den erschlafften Nacken!
Uns, uns ein hoher seelenverklärender Gedanke! Freiheit! Freiheit! wir fühlen dich! Du Wort, du Kraft, du Lohn von Gott uns! O! wo noch voller ins Herz der Helden
Dein Nektar strömte, jener, an deren Grab Nachwelten staunen; ström'! o entflamm' uns ganz! Denn sieh', in deutscher Sklaven Händen Rostet der Stahl, ist entnervt die Harfe!
Nur Freiheitsharf' ist Harfe des Vaterlands! Wer Freiheitsharfe schlägt, ist wie Nachtorkan Vor Donnerwettern! Donnre! Schlachtruf! Schwerter, fliegt auf, dem Gesandten Gottes!
Nur Freiheitsschwert ist Schwert für das Vaterland! Wer Freiheitsschwert hebt, flammt durch das Schlachtgewühl, Wie Blitz des Nachtsturms! Stürzt, Paläste! Stürze, Tyrann, dem Verderber Gottes!
O Namen! Namen! festlich, wie Siegsgesang! Tell! Hermann! Klopstock! Brutus! Timoleon! O ihr, wem freie Seele Gott gab, Flammend ins eherne Herz gegraben!
|
A szabadság (Hungarian)Ó, szent Szabadság! Udvari fül nem ért: rabszolga-hadnak lánc-zaj – ezüst-zene. A térde reszket, lelke reszket, s görbíti szolga-nyakát igába.
Nekünk, nekünk ó, isteni eszme vagy, szent, szent Szabadság! Értjük a lényeged, te szó, erő, Isten jutalma! ó, te, ki öntöd azok szívébe
nektárodat, kik sírja előtt utód ámulva állhat csak! Tüzed oltsd belénk, mert görnyedő német kezében rokkan a hárfa, a kard berozsdáll!
Hárfád – hazánk hárfája. Ki pengeti, az éj szelét idézi. Dörögj vihar, légy harci szó, zengő kiáltás! Kard, ki a fénybe, az égre lendülj !
Kardod – hazánknak kardja! Ki küzd vele, átlobban ádáz ütközeten, csatán, akár a villámfény viharban. Bukj le a trónról a mélybe, zsarnok!
Nevek! Megannyi szent diadal-zenei Tell! Hermann! Klopstock! Brutus! Timoleon! kiknek érc-szívében Isten lelke, örök-tüzü lángja égett!
|
