Storm, Theodor: Fehér rózsák 1. (Weiße Rosen 1. in Hungarian)

Du bissest die zarten Lippen wund,
Das Blut ist danach geflossen;
Du hast es gewollt, ich weiß es wohl,
Weil einst mein Mund sie verschlossen.

Entfärben ließt du dein blondes Haar
In Sonnenbrand und Regen;
Du hast es gewollt, weil meine Hand
Liebkosend darauf gelegen.

Du stehst am Herd in Flammen und Rauch,
Dass die feinen Hände dir sprangen;
Du hast es gewollt, ich weiß es wohl,
Weil mein Auge daran gehangen.

Gyöngéd ajkadba mart a fogad,
vér is serkent a nyomában;
tudom én: azért akartad így,
mert egyszer a szám lezárta.
 
Színét vesztette szőke hajad,
esőben, napsütésben.
Azért akartad így, tudom én,
mert símogatva becéztem.
 
Tűzhelynél állsz, körülfog a füst,
kezed szikkad, repedezget;
azért akartad így, tudom én,
mert kedves volt a szememnek.