Törne, Volker von: Elégia (Elegie in Hungarian)

Dörfer, windschief im Regen

Wiesen im Weidenlicht

Die sanfte Schönheit

Der Mädchen am Abend

Übern Zaun des Flieders

Duftender Schnee

Land, ausgelöscht

Aus allen Atlanten

Verbrannte Erde, Asche

Von Wurzeln durchbohrt

Worte, geworfen wie Steine

In steigende Wasser

Kürzer werden die Tage

Kälter das Licht

In den Händen nichts

Als meine Trauer

Sammle ich in meinen Augen

Die Scherben des Himmels

Falvak, szélfútta esőben

mezők fűzfafényben

lányok szelíd szépsége

az estben

hószínű illat

orgona a kerítésen

Vidék, mely térképen

nem található

fölperzselt föld, hamu

gyökerek szövik át

szavak, odahajított kövek

a növekvő vízben

Rövidülnek a nappalok

hűvösödik a fény

kezeimben semmi

csupán bánatom

szemeimben gyűlnek

az ég szilánkjai