Theobaldy, Jürgen: Vagabundusok (Vagabunden in Hungarian)

Der Gärtner fährt hinaus, ein Lied,
auf seiner Mähmaschine weit hinaus, 
der Morgen singt es, fern die Wolken,

und Wege führen in die Felder;
die Insel ist ein Floß, es treibt
auf flüssigem Gestein und Eisen.

Vorläufig sind wir sicher, also 
sind wir vorläufig, Gärtner, he,
dort draußen? Du am Zaun, ich hier

am Tisch! Dazwischen Pfützen, Korn, 
es keimt. Das Lied, notiere ich,
singt von sich selbst, ich singe mich.

A kertész megy dolgára – dal –,
fűnyíróépén messzire kimegy,
a hajnal, az dalolja ezt, messze a felhők,

utak szelik át a mezőket;
tutaj a sziget, hánykolódik
folyékony köveken, vason.

Egyelőre biztosak vagyunk, szóval
biztosak vagyunk egyelőre, te kertész, ugye,
ott fent? Te a kerítésen, én itt,

az asztalnál! Közöttünk pocsolyák, gabonamag,
már csírázik. Feljegyzem: a Dal
magától énekel, én éneklem magamat.