Toller, Ernst: Das Schwalbenbuch 07.

7.
Die lockende Bucht umflattern
Ängstlich die Schwalben.
Eine berührt sie.
Das Männchen!
Schon kenn ichs
Am länger sich pfeilenden
Schwanz, am roten
Spitzigen Brustmal.

Jäh erschrickt es.
Fliegt davon.
Das Weibchen schrill schreiend
Mit ihm.

Ahntet Ihr,
Wohin ich Euch locken wollte?
Ach wer sollte freiwillig
Einkehren in eine
Gefangenenzelle?

7.
Vigyázva repesnek a fecskék
a hívogató mélyedés körül.
Az egyik meglegyinti.
A hím. Már megismerem
hosszabban nyilalló –
farkahegyéről,
csúcsos és pirosan
tarka begyéről.

Hirtelen megijed,
tovaszáll.
Csivogva sikolt a nőstény
s veleszáll.

Sejtitek-e,
hova csalogatlak benneteket?
Ó, ki térne be önként
egy fogolyhoz
a rabkamrába?