Toller, Ernst: Fecskék könyve 21. (Das Schwalbenbuch 21. in Hungarian)

21.
Ihr meine brüderlichen, Ihr meine tapferen Schwalben!
Auf dem Hofe steh ich.
In morgendlichen Lüften segelt, spreitend die mächtigen Flügel mit Würde, ein Sperber.
Ich höre gelle Schreie spielender Schwalben.
Von allen Seiten antworten Rufe.
Scharen von Schwalben fliegen herbei.
Wer gab das Angriffssignal?
In gepfeilter Wucht stürzen sie auf den königlichen Vogel,
Der in seinen Fängen einen jungen Sperling krallt.
Ihr meine brüderlichen, Ihr meine tapferen Schwalben!
Doch welch ungleicher Kampf!
Gelassen, mit bewegterem Flügelschlag, wehrt der Angegriffene.
Kaum achtet er der winzigen Verfolger.
Armer Sperling!
Immer wieder greifen die Schwalben den Räuber an.
Bedrängen ihn mit feuriger Leidenschaft.
Schon werden seine Flügelschläge hastiger, unbeherrschter ...
Die Schwachen haben den Starken besiegt!!
Zornigen Schreis, bezwungen von verbündeter Kraft, öffnet
der Sperber die kerkernden Fänge.
Zitternd entflattert der betäubte Spatz.
In seligen Flügen feiern die Schwalben den Sieg der
Gemeinschaft.

21.
Ti bátor fecskék, én testvéreim!
Az udvaron állok.
A reggeli légben, gőggel feszítve roppant szárnyait,
vitorlázik a karvaly.
Hallom a játszó fecskék hasító sipítását.
Minden oldalról hívások felelnek.
Özönlenek a fecskecsapatok.
Ki adott jelt a támadásra?
Nyilalló dühvel zúdulnak a királyi madárra,
ki karmaiban verébfiókát fojtogat.
Ti bátor fecskék, én testvéreim!
Milyen egyenlőtlen küzdelem!
A megtámadott tunyán, alig gyorsult
szárnyveréssel védekezik,
ügyet se vet a parányi üldözőkre.
Szegény veréb!
A fecskék újra meg újra támadják a rablót!
Szorítják tüzes szenvedéllyel.
Szárnycsapásai már dühösebbek s egyre bizonytalanabbak…
Legyőzték az erőset a gyengék!
A karvaly mérges kiáltással nyitja ki gyilkos karmait,
enged a szövetkezett erőknek,
reszketve repes tova az elalélt veréb.
A fecskék boldog repüléssel ünneplik
a közösség diadalát.