Toller, Ernst: Fecskék könyve 35. (Das Schwalbenbuch 35. in Hungarian)

35
Vier Junge, blind noch, zittern im Nest.
Immer seltener kehren die Eltern heim.

Not! Not!
Keine Nahrung für die Jungen in der Erloschenheit
Nebliger Tage.
Not! Not!
Am Abend schmiegen sich nackte Leiberchen
An die mütterliche Brust, so hilflos vertrauend,
Als schmiegten sich Sterbende ans Herz
Inbrünstig geträumter Gottheit.
Die Schwälbin weinte.

Mensch, sahest Du je ein Tier weinen?

35.
Négy pici vaksi reszket a fészken.
Mind ritkábban tér haza apjuk, anyjuk.

Gond! Gond!
Nincs a kicsinyeknek ennivaló e kihunyt,
felhős napokban.
Nyomor! Nyomor!
Anyjuk testére simultak este csupasz
testükkel, gyámoltalanul bizakodva,
mint haldokló simul ájtatosan
a megálmodott Isten szívére.
Az anyjuk sírt.

Láttál már állatot sírni, ember?