Trakl, Georg: Der Abend

Mit toten Heldengestalten

Erfüllst du Mond

Die schweigenden Wälder,

Sichelmond -

Mit der sanften Umarmung

Der Liebenden,

Den Schatten berühmter Zeiten

Die modernden Felsen rings;

So bläulich erstrahlt es

Gegen die Stadt hin,

Wo kalt und böse

Ein verwesend Geschlecht wohnt,

Der weißen Enkel

Dunkle Zukunft bereitet.

Ihr mondverschlungnen Schatten

Aufseufzend im leeren Kristall

Des Bergsees.

Halott vitézek árnyait

Tereled össze ma Hold,

A hallgatag erdők mélyeiben,

Ó sarlóívü Hold!

S oly gyöngéd ölelésed,

Akár elalvó szeretőké -

Híres idők árnya borul

A szerte-málló sziklafalakra;

Kékesen izzó sugara

A város felé fordul,

Hol hidegen s gonoszul

Él egy rothadó emberi faj,

Patyolat-szín unokáinak

Sötét jövendőt készítve elő.

A holdelnyelte árnyak

Sóhajtva lebegnek

A kristályos hegyitóban.