Trakl, Georg: Gesang einer gefangenen Amsel

                               Für Ludwig von Ficker

Dunkler Odem im grünen Gezweig.

Blaue Blümchen umschweben das Antlitz

Des Einsamen, den goldnen Schritt

Ersterbend unter dem Ölbaum.

Aufflattert mit trunknem Flügel die Nacht.

So leise blutet Demut,

Tau, der langsam tropft vom blühenden Dorn.

Strahlender Arme Erbarmen

Umfängt ein brechendes Herz.

Zöld lombkoszorúban sötét fuvalom.

Pici kék virágok lebegik körül a magányos

Arculatát s az arany-szín lépteket is,

Melyek elhalnak lassan az olajfa alatt.

Mámoros szárnyakon libben föl az éj a magasba.

Elvérzik lassan az Alázat; a harmat

Csöppenként hull le a virágzó tüskebokorról.

Az Irgalom egy megpattanó szivet ölel át

Ragyogó, suhogó karjaival.