Trakl, Georg: Tavasszal (Im Frühling in Hungarian)

Leise sank von dunklen Schritten der Schnee,

Im Schatten des Baums

Heben die rosigen Lider Liebende.

Immer folgt den dunklen Rufen der Schiffer

Stern und Nacht;

Und die Ruder schlagen leise im Takt.

Balde an verfallener Mauer blühen

Die Veilchen,

Ergrünt so stille die Schläfe des Einsamen.

Sötét lépteink alatt lágyan süpped a hó.

A fa árnyékában

Szeretők vetik fel rózsás pilláikat.

A hajósok zordon kiáltásaihoz örök társul

Szegődött a csillagos éjszaka,

S az evezők halkan ütemre vernek.

Nemsokára ibolya nyílik a düledező

Falakon:

A remete halántéka így borul zöldbe lassan.