Trakl, Georg: Dal Kaspar Hauserről (Kaspar Hauser Lied in Hungarian)

Er wahrlich liebte die Sonne, die purpurn den Hügel hinabstieg,

Die Wege des Walds, den singenden Schwarzvogel

Und die Freude des Grüns.

Ernsthaft war sein Wohnen im Schatten des Baums

Und rein sein Antlitz.

Gott sprach eine sanfte Flamme zu seinem Herzen:

O Mensch!

Stille fand sein Schritt die Stadt am Abend;

Die dunkle Klage seines Munds:

Ich will ein Reiter werden.

Ihm aber folgte Busch und Tier,

Haus und Dämmergarten weißer Menschen

Und sein Mörder suchte nach ihm.

Frühling und Sommer und schön der Herbst

Des Gerechten, sein leiser Schritt

An den dunklen Zimmern Träumender hin.

Nachts blieb er mit seinem Stern allein;

Sah, daß Schnee fiel in kahles Gezweig

Und im dämmernden Hausflur den Schatten des Mörders.

Silbern sank des Ungebornen Haupt hin.

Szívből szerette a napot, mely bíborszínben

szállt alá a dombra,

az erdei utakat, a dalos feketerigót

s boldogságát a zöldnek.

Komolyan, időzött a fa árnyékában,

és tiszta volt az arca.

Isten szelíd hévvel szólt a szivéhez:

Ó, ember!

Csöndben érte, el este a várost;

ajkán sötét panasz:

Lovas szeretnék lenni.

Híven figyelt reá bokor és állat,

fehér emberek háza, kertsötétje,

s nyomában járt a gyilkosa.

Szép a tavasz, a nyár s az ősz

az igaznak, halkan haladt

az álmodók sötét szobáin át.

Éjjel magára maradt csillagával;

látta, hogy csupasz ágra hull a hó,

s a félhomályos tornácon a gyilkos árnyát.

Ezüstösen hanyatlott le a meg nem született

feje.