Trakl, Georg: Panasz (Klage in Hungarian)

Schlaf und Tod, die düstern Adler

Umrauschen nachtlang dieses Haupt:

Des Menschen goldnes Bildnis

Verschlänge die eisige Woge

Der Ewigkeit. An schaurigen Riffen

Zerschellt der purpurne Leib

Und es klagt die dunkle Stimme

Über dem Meer.

Schwester stürmischer Schwermut

Sieh ein ängstlicher Kahn versinkt

Unter Sternen,

Dem schweigenden Antlitz der Nacht.

A zord keselyűk - álom és halál -

éjhosszat fejünk körül suhognak.

Az ember aranyló arca fölött

átcsapnak az örökkévalóság

jeges hullámai. Iszonyú szikla

roncsolja szét a bíbor testet.

És búg a komor panaszhang

át a tengeren.

Viharzó búskomorság nővére,

lásd, félénk sajka süllyed el

a hallgatag éj

csillagos arca alatt.