Trakl, Georg: Melusine I

An meinen Fenstern weint die Nacht -

Die Nacht ist stumm, es weint wohl der Wind,

Der Wind, wie ein verlornes Kind -

Was ist's, das ihn so weinen macht?

O arme Melusine!

Wie Feuer ihr Haar im Sturme weht,

Wie Feuer an Wolken vorüber und klagt -

Da spricht für dich, du arme Magd,

Mein Herz ein stilles Nachtgebet!

O arme Melusine!

Az ablakomban sír az éj -

az éjszaka néma, a szél lehet,

sír, mint egy eltévedt gyerek

vajon miért sír úgy a szél?

Ó, árva Meluzína!

A sörénye mint a tűz lobog,

mint tűz, felhőkön, viharon át -

szegény cseléd, egy halk imát

érted akkor elmormolok!

Ó, árva Meluzína !