Trakl, Georg: Megdicsőülés (Verklärung in Hungarian)

Wenn es Abend wird,

Verläßt dich leise ein blaues Antlitz.

Ein kleiner Vogel singt im Tamarindenbaum.

Ein sanfter Mönch

Faltet die erstorbenen Hände.

Ein weißer Engel sucht Marien heim.

Ein nächtiger Kranz

Von Veilchen, Korn und purpurnen Trauben

Ist das Jahr des Schauenden.

Zu deinen Füßen

Öffnen sich die Gräber der Toten,

Wenn du die Stirne in die silbernen Hände legst.

Stille wohnt

An deinem Mund der herbstliche Mond,

Trunken von Mohnsaft dunkler Gesang;

Blaue Blume,

Die leise tönt in vergilbtem Gestein.

Mikor este lesz,

Egy kékes orca csendesen elhágy.

A tamariszkuszfán dalol egy kismadár.

Szelíd barát

Kulcsolja holt kezét.

Fehér angyal köszönti Máriát.

Éji koszorú,

Ibolya, bíbor szőlő és kalász:

A látnok éve ez.

A te lábad elé

Tárulnak a holtak sírjai,

Ha ezüst tenyérbe hajtasz homlokot.

Halkan honol

Az őszi hold az ajkadon,

A mák sötét nedvétől ittasan;

Kék virág,

Mely lágyan pendül a sárga kőben.