This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Trakl, Georg: Téli éj (Winternacht in Hungarian)

Portre of Trakl, Georg
Portre of Rónay György

Back to the translator

Winternacht (German)

Es ist Schnee gefallen. Nach Mitternacht verläßt du betrunken

von purpurnem Wein den dunklen Bezirk der Menschen,

die rote Flamme ihres Herdes. O die Finsternis!

Schwarzer Frost. Die Erde ist hart, nach Bitterem schmeckt

die Luft. Deine Sterne schließen sich zu bösen Zeichen.

Mit versteinerten Schritten stampfst du am Bahndamm hin, mit runden

Augen, wie ein Soldat, der eine schwarze Schanze stürmt.

Avanti!

Bitterer Schnee und Mond!

Ein roter Wolf, den ein Engel würgt. Deine Beine klirren schreitend

Wie blaues Eis und ein Lächeln voll Trauer und Hochmut hat dein

Antlitz versteinert und die Stirne erbleicht vor der Wollust des Frostes;

oder sie neigt sich schweigend über den Schlaf eines Wächters,

er in seiner hölzernen Hütte hinsank.

Frost und Rauch. Ein weißes Sternenhemd verbrennt die

tragenden Schultern und Gottes Geier zerfleischen dein metallenes Herz.

O der steinerne Hügel. Stille schmilzt und vergessen

der kühle Leib im silbernen Schnee hin.

Schwarz ist der Schlaf. Das Ohr folgt lange

den Pfaden der Sterne im Eis.

Beim Erwachen klangen die Glocken im Dorf.

Aus dem östlichen Tor trat silbern der rosige Tag.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.textlog.de/17568.html

Téli éj (Hungarian)

Havazott. Éjfél után, biborszín bortól ittasan, elhagyod az

emberek sötét tartományát, tűzhelyük vörös lángját. Ó, a

sötétség!

Fekete fagy. A föld kemény, a levegő kesernyés. Gonosz

jegyekben állnak a csillagok.

Kövesült léptekkel dobogsz tova a vasúti töltésen, kimeredt

szemmel, mint a katona, aki egy fekete sáncot rohamoz meg.

Avanti!

Keserű hó és hold!

Vörös farkas; egy angyalt fojtogat. Mint kék jég, csikorog

léptedre lábad, gyász és gőg mosolya kövesíti meg arcod,

homlokod elsápad a fagy gyönyörétől;

vagy némán hajlik egy őrnek az álma fölé, aki fakunyhójában

elhanyatlott.

Fagy és füst. Fehér csillaging égeti vállad, s Isten keselyűi

marcangolják szét fém szívedet.

Ó, a köves halom. Csöndben, elfeledetten olvad a kihűlt

test az ezüstös hóban.

Fekete álom. A jégben csillagok csapását követi hosszan

a fül.

Mikor fölébredtél, a faluban harangok szóltak. A keleti

kapun ezüstösen lépett ki a rózsás Nappal



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap