This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Trakl, Georg: An den Knaben Elis

Portre of Trakl, Georg

An den Knaben Elis (German)

Elis, wenn die Amsel im schwarzen Wald ruft,

Dieses ist dein Untergang.

Deine Lippen trinken die Kühle des blauen Felsenquells.

 

Laß, wenn deine Stirne leise blutet

Uralte Legenden

Und dunkle Deutung des Vogelflugs.

 

Du aber gehst mit weichen Schritten in die Nacht,

Die voll purpurner Trauben hängt,

Und du regst die Arme schöner im Blau.

 

Ein Dornenbusch tönt,

Wo deine mondenen Augen sind.

O, wie lange bist, Elis, du verstorben.

 

Dein Leib ist eine Hyazinthe,

In die ein Mönch die wächsernen Finger taucht.

Eine schwarze Höhle ist unser Schweigen,

 

Daraus bisweilen ein sanftes Tier tritt

Und langsam die schweren Lider senkt.

Auf deine Schläfen tropft schwarzer Tau,

 

Das letzte Gold verfallener Sterne.



Uploaded byBenő Eszter
Source of the quotationhttp://www.thokra.de

Egy fiúcskához (Hungarian)

Mikor a fekete erdőben rikkant a rigó,

elérkezett, Elis, a te elnyugvásod.

Sziklaforrások kék hűvöséből iszik ajkad.

 

Ha homlokodból lassan vér szivárog,

hagyd az ősi legendákat

s a madarak röptének sötét jóslatát.

 

De te puha léptekkel jársz az éjszakában,

mely bíborfürtökkel rakodva csüng,

s mind szebben ölelsz a kékbe karoddal.

 

Zeng a csipkebokor,

mely a te holdas szemedet őrzi.

Ó, milyen régóta meghaltál, Elis!

 

A te tested: jácint,

melybe szerzetes mélyeszti viaszsárga ujját.

A mi hallgatásunk: fekete barlang,

 

melyből szelíd állat lép ki olykor,

s elnehezült pilláit lassan lehunyja.

Halántékodra fekete harmat csöppen,

 

végső arany a porladozó csillagokból.



Uploaded byBenő Eszter
PublisherDacia Könyvkiadó
Source of the quotationTalált kincs. Német költők antológiája
Bookpage (from–to)147
Publication date

Related videos


minimap