Vogelweide, Walther von der: Egy kőre ültem (Ich saz ûf eime steine in Hungarian)

Ich saz ûf eime steine, 

und dahte bein mit beine; 

dar ûf satzt ich den ellenbogen; 

ich hete in mîne hant gesmogen 

daz kinne und ein mîn wange. 

dô dâhte ich mir vil ange, 

wie man zer werlte solte leben: 

deheinen rât kond ich gegeben, 

wie man driu dinc erwurbe, 

der deheinez niht verdurbe. 

diu zwei sint êre und varnde guot, 

der ietwederz dem andern schaden tuot, 

daz dritte ist gotes hulde, 

der zweier übergulde. 

die wolte ich gerne in einen schrîn. 

ja leider desn mac niht gesîn, 

daz guot und werltlich êre 

und gotes hulde mêre 

zesamene in ein herze komen. 

stîg unde wege sint in benomen: 

untriuwe ist in der sâze, 

gewalt vert ûf der strâze; 

fride unde reht sint sêre wunt. 

diu driu enhabent geleites niht, diu zwei enwerden ê gesunt.

Egy kőre ültem én le,

szépen keresztbe téve

lábam, könyökölve rajta

és két tenyerembe hajtva

a fél orcám meg az állam.

Miért élünk e világban?

Ezen tűnődtem elmerengve,

s nem jöttem rá a feleletre.

Vágyom fölötte három

dologra minden áron:

az érdem és gazdagság kettejük,

de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;

az istenfélelem pedig

a náluk többet érő harmadik.

Egy láda rejtené e háromféle jót,

csakhogy nincs arra mód,

hogy gazdagság meg érdem

egy szívben összeférjen,

s ráadásul az istenfélelem.

Torlasz mered úton-útfelen:

leshelyen vár a hitszegés,

erőszak az országúton, és

békesség, jog lerogynak véresen.

Oltalom nélkül teng ama három,

mígnem e kettő ép leszen.