Wagner, Jan: Birspástétom (Quittenpastete in Hungarian)

wenn sie der oktober ins astwerk hängte,
ausgebeulte lampions, war es zeit: wir
pflückten quitten, wuchteten körbeweise
gelb in die küche

unters wasser. apfel und birne reiften
ihrem namen zu, einer schlichten süße -
anders als die quitte an ihrem baum im
hintersten winkel

meines alphabets, im latein des gartens,
hart und fremd in ihrem arom. wir schnitten,
viertelten, entkernten das fleisch (vier große
hände, zwei kleine),

schemenhaft im dampf des entsafters, gaben
zucker, hitze, mühe zu etwas, das sich
roh dem mund versagte. wer konnte, wollte
quitten begreifen,

ihr gelee, in bauchigen gläsern für die
dunklen tage in den regalen aufge-
reiht, in einem keller von tagen, wo sie
leuchteten, leuchten.

Mikor októberben termőágak közt

mint lampionok függnek, itt az idő: 

szedjük a birset, tömött kosarakkal

s be a konyhába

folyóvíz  alá. Almát, körtét, érésük

sorrendjében, finom édességnek-

s a többit, mint a birset is, fájáról

hátul a sarokból

szokott sorrendemben, ők kertünk kincsei

erős, különös aromával. Hámozzuk,

négybe vágjuk, magozzuk húsát (négy nagy

kéz, két kicsi),

áttetsző prés-lé párolog a gőzben,

cukrozzuk, forr, így munkásabb, de nyersen

összehúzza a szájat. Tehetünk darabos

birset is hozzá,

a zselét, öblös üvegben a téli

hónapokra sorban polcokra rakjuk

a kézi hűtőszekrénybe, ahol szinte 

fénylenek, világítanak.