Werfel, Franz: Bordal (Trinklied in Hungarian)
|
|
Trinklied (German)Wir sind wie Trinker, Gelassen über unsern Mord gebeugt. In schattiger Ausflucht Wanken wir dämmernd. Welch ein Geheimnis da? Was klopft von unten da? Nichts, kein Geheimnis da, Nichts da klopft an.
Laß du uns leben! Daß wir uns stärken an letzter Eitelkeit, Die gut trunken macht und dumpf! Laß uns die gute Lüge, Die wohlernährende Heimat! Woher wir leben? Wir wissen's nicht . . . Doch reden wir hinüber, herüber Zufälliges Zungenwort.
Wir wollen nicht die Arme sehn, Die nachts aus schwarzem Flusse gtehn. Ist tiefer Wald in uns, ? Glockenturm über Wipfeln? Hinweg, hinweg! Wir leben hin und her. Reich du voll schwarzen Schlafes uns den Krug! Laß du uns leben nur, Und trinken laß uns, trinken!
Doch wenn ihr wachtet! Wenn ich wachte über meinem Mord! Wie flöhen die Füße mir! Unter den Ulmen hier war' ich nicht. An keiner Stätte wäre ich. Die Bäume bräunten sich, Wie Henker stünden die Felsen! In jedes Feuer würf ich mich. Schmerzlicher zu zerglühn!
Trinker sind wir über unserem Mord. Wort deckt uns warm zu. Dämmerung und in die Lampe Sehnl Ist kein Geheimnis da? Nein, nichts da! Kommt denn und singt ihr! Und ihr mit Kastagnetten, Tänzerinnen! Herbei! Wir wissen nichts. Kämpfen wollen wir und spielen. Nur trinken, trinken laß du uns!
|
Bordal (Hungarian)Mint az iszákos, hajlunk gyilkosságunkra szenvtelen. Rejtőzve az árnyban, ingunk derengve. Milyen titok van ott? Alulról mi kopog? Semmi, nincs ott titok, mi sem kopog.
Engedd, hogy éljünk! Tegyen szilárddá édes hiuság, mely jól eltompít, részegít! Jusson a jó hazugság, a jóllakató hon! Miből is élünk? Nem tudjuk azt ... De szót váltunk, eminnen, amonnan, ahogy nyelvünkre tolul.
Ne lássuk már a sok kezet, mely éjjel vízből felmered. Bensőnkben mély berek, lombokon túl harangláb? Csak el, csak el! Tengődés életünk. Nyujtsd éjszín álom teli korsaját. Hadd, hogy éljünk csupán, és inni hagyj csak, inni!
Am ha virrasztanátok! S én is, gyilkosságom felett! Hogy futna a lábam is! Nem lennék itt, szilfák tövében. Nem lennék én sehol, sehol. Sárgulna fán a lomb, hóhérként állna szikla! Vetném magam a lángba mind, fájóbban izzani!
Iszunk gyilkosságunk felett. Takar meleg szó, alkony s a lámpába merülés! Vajon nincs ott titok? Nem, semmi! Gyertek dalolni! S ti táncosnők, a kasztanyettel, ide! Mit sem tudunk. Harc és játék — azt kívánunk. Minket csak inni, inni hagyj!
|
