Wildgans, Anton: Durch Einsamkeiten

Durch Einsamkeiten
Durch waldwild' Geheg,
Über nebelnde Weiten
Wandert mein Weg -

Fern über dem Berge
An ruhsamer Flut
Harrt meiner ein Ferge…
Der rudert mich gut -

An ein stilles Geländ,
Ewig gemieden
Und ewig ersehnt -
Zum Frieden…

Át annyi magányon,
hol pára suhan,
vad berkeket átfon,
ott ballag utam -

túl nagy hegyek árnyán
folyó, üde nesz,
ott rév öle vár rám…
pihenőm helye lesz -

hol enyhe magány van,
de előle kitérve,
már rég oda vágytam
ama béke-vidékre…