This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Elytis, Odysseas: A kék emlék kora (Ηλικία της γλαυκής θύμησης in Hungarian)

Portre of Elytis, Odysseas
Portre of Papp Árpád

Back to the translator

Ηλικία της γλαυκής θύμησης (Greek)

Ελαιώνες κι αμπέλια μακριά ώς τη θάλασσα
Κόκκινες ψαρόβαρκες πιο μακριά ώς τη θύμηση
Έλυτρα χρυσά του Αυγούστου στο μεσημεριάτικο ύπνο
Με φύκια η όστρακα. Κι εκείνο το σκάφος
Φρεσκοβγαλμένο, πράσινο, που διαβάζει ακόμη στην ειρήνη
του κόλπου των νερών Έ χ ε ι ο Θ ε ό ς

Περάσανε τα χρόνια φύλλα η βότσαλα
Θυμάμαι τα παιδόπουλα, τους ναύτες που έφευγαν
Βάφοντας τα πανιά σαν την καρδιά τους
Τραγουδούσαν τα τέσσερα σημεία του ορίζοντα
Κι είχαν ζωγραφιστούς βορριάδες μες στα στήθια

Τί γύρευα όταν έφτασες βαμμένη απ' την ανατολή του ήλιου
Με την ηλικία της θάλασσας στα μάτια
Και με την υγεία του ήλιου στο κορμί - τί γύρευα
Βαθιά στις θαλασσοσπηλιές μές στα ευρύχωρα όνειρα
Όπου άφριζε τα αισθήματά του ο άνεμος
Άγνωστος και γλαυκός, χαράζοντας στα στήθια μου το
πελαγίσιο του έμβλημα
Με την άμμο στα δάχτυλα έκλεινα τα δάχτυλα
Με την άμμο στα μάτια έσφιγγα τα δάχτυλα
Ήτανε η οδύνη -

Θυμάμαι ήταν Απρίλης όταν ένιωσα πρώτη φορά το ανθρώπινο βάρος σου
Το ανθρώπινο σώμα σου πηλό και αμαρτία
Όπως την πρώτη μέρα μας στη γη
Γιόρταζαν τις αμαρυλλίδες - Μα θυμάμαι πόνεσες
Ήτανε μια βαθιά δαγκωματιά στα χείλια
Μια βαθιά νυχιά στο δέρμα κατά κει που χαράζεται παντοτινά του ο χρόνος

Σ' άφησα τότες,

Καί μιά βουερή πνοή σήκωσε τ΄άσπρα σπίτια
Τ' άσπρα αισθήματα φρεσκοπλυμένα επάνω
Στον ουρανό που φώτιζε μ' ένα μειδίαμα

Τώρα θά 'χω σιμά μου ένα λαγήνι αθάνατο νερό
Θά 'χω ένα σχήμα λευτεριάς ανέμου που κλονίζει
Κι εκείνα τα χέρια σου όπου θα τυραννιέται ο Έρωτας
Κι εκείνο το κοχύλι σου όπου θ' αντηχεί το Αιγαίο.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://fegarostrata.blogspot.hu

A kék emlék kora (Hungarian)

Szőlők és olajfák egész a tengerig
Piros halászbárkák még távolabb az emlékezetig
Déli álomban augusztus arany tetői
algák és kagylók. És az az újonnan
zöldre festett kis hajó, ott,
az „Ahogy Isten akarja" öböl derűjében

Levelek vagy kövek - elmúltak az évek
Emlékszem tengerészlegényekre: útra keltek
Duzzadt szívük, akár vitorla
A négy égtájat énekelték
s viharok voltak tetoválva mellkasukra

Mit kerestem, mikor megérkeztél a napkeltétől befestve
a tenger korával szemedben
a nap egészségével testedben - mit kerestem
a tengeri barlangok mélyén, öblös álmaimban
hol sisteregve pezsgette érzelmeit a szél
kéken és ismeretlen, a tenger emblémáját mellemre karcolászva
Homokkal ujjaim közt összezártam ujjaim
Homokkal a szememben összezártam ujjaim
Maga a fájdalom volt

Emlékszem, április, mikor elöször megéreztem emberi súlyodat
sáros és bűnös ember-testedet
Mintha csak legelső napunkon a földön, ünnepeltek
az amarilliszek - De emlékszem, megízlelted a kínt
mély harapásnyom vöröslött ajkadon
mély karmolásnyom bőrödön, ahol elmerült örökre az idő

És elhagytalak akkor

Dörgő szél kapta fel a fehér házakat
a frissen mosott fehér érzelmeket a magasban
az égen, amely ragyogott nevetősen

És most egy korsót szorítok magamhoz görcsösen: a halhatatlanság vizével
Egy szabadságot: a zabolátlan szél a modellje
És kezed: benne gyötrődik majd a szerelem
És kagylód: benne visszhangzik majd az Égei-tenger.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap