This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Elytis, Odysseas: A sziklák Marinája (Η Μαρίνα των βράχων in Hungarian)

Portre of Elytis, Odysseas

Η Μαρίνα των βράχων (Greek)

Έχεις μια γεύση τρικυμίας στα χείλη - Μα πού γύριζες
Ολημερίς τη σκληρή ρέμβη της πέτρας και της θάλασσας
Αετοφόρος άνεμος γύμνωσε τους λόφους.
Γύμνωσε την επιθυμία σου ως το κόκαλο
Κι οι κόρες των ματιών σου πήρανε τη σκυτάλη της Xίμαιρας
Ριγώνοντας μ’ αφρό τη θύμηση!
Πού είναι η γνώριμη ανηφοριά του μικρού Σεπτεμβρίου
Στο κοκκινόχωμα όπου έπαιζες θωρώντας προς τα κάτω
Τους βαθιούς κυαμώνες των άλλων κοριτσιών
Τις γωνιές όπου οι φίλες σου άφηναν αγκαλιές τα δυοσμαρίνια
- Μα πού γύριζες;
Ολονυχτίς τη σκληρή ρέμβη της πέτρας και της θάλασσας
Σου ‘λεγα να μετράς μες στο γδυτό νερό τις φωτεινές του μέρες
Ανάσκελη να χαίρεσαι την αυγή των πραγμάτων
Ή πάλι να γυρνάς κίτρινους κάμπους
Μ' ένα τριφύλλι φως στο στήθος σου ηρωίδα ιάμβου.

Έχεις μια γεύση τρικυμίας στα χείλη
Κι ένα φόρεμα κόκκινο σαν το αίμα
Βαθιά μες στο χρυσάφι του καλοκαιριού
Και τ’ άρωμα των γυακίνθων - Μα πού γύριζες

Κατεβαίνοντας προς τους γιαλούς τους κόλπους με τα βότσαλα
Ήταν εκεί ένα κρύο αρμυρό θαλασσόχορτο
Μα πιο βαθιά ένα ανθρώπινο αίσθημα που μάτωνε
Κι άνοιγες μ’ έκπληξη τα χέρια σου λέγοντας τ’ όνομά του
Ανεβαίνοντας ανάλαφρα ως τη διαύγεια των βυθών
Όπου σελάγιζε ο δικός σου ο αστερίας.
Άκουσε ο λόγος είναι των στερνών η φρόνηση
Κι ο χρόνος γλύπτης των ανθρώπων παράφορος
Κι ο ήλιος στέκεται από πάνω του θηρίο ελπίδας
Κι εσύ πιο κοντά του σφίγγεις έναν έρωτα
Έχοντας μια πικρή γεύση τρικυμίας στα χείλη.
Δεν είναι για να λογαριάζεις γαλανή ως το κόκαλο
άλλο καλοκαίρι,
Για ν’ αλλάξουνε ρέμα τα ποτάμια
Και να σε πάνε πίσω στη μητέρα τους,
Για να ξαναφιλήσεις άλλες κερασιές
Ή για να πας καβάλα στο μαΐστρο.

Στυλωμένη στους βράχους δίχως χτες και αύριο,
Στους κινδύνους των βράχων με τη χτενισιά της θύελλας
Θ' αποχαιρετήσεις το αίνιγμά σου.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://latistor.blogspot.hu

A sziklák Marinája (Hungarian)

Ajkadon a tengeri vihar íze - De hol kóborolsz
egész nap? A sziklák és a tenger közt milyen kemény bolyongás!
Sashordozó szél lemeztelenítette a dombokat,
lemeztelenítette a vágyadat egész a csontig,
pupillád kitágul, mint aki rémeket lát,
jeges szél borzolja fel emlékezeted.
Hol a szelíd szeptemberi domb kékjében elmerülve
s lila árnyat vetett az odu, hova rozmaringcsokrokat vittek a lányok.
De hol bolyongtál
egész éjjel? Kő és tenger közt milyen könyörtelen bolyongás!
Mondtam neked, hogy számold meg
a meztelen vízben a fénylő napokat
és hanyatt fekve örülj a dolgok hajnalának,
vagy járd be megint könnyű léptekkel a sárga mezőket,
melleden háromlevelű fény, ó, te, ének hősnője!

Ajkadon a tengeri vihar íze
és piros ruha rajtad mint a vér,
mélyen a nyár aranyában
és jácintok illata testeden... De hol bolyongtál

leereszkedve a tengerekig, a nádas öblökig?
Ott hideg tengeri fű nőtt a homályban,
de még mélyebben: emberi érzés, mely vérzett,
és meghökkenve nyitottad ki kezed, a nevét mondtad -
innen felfele mentél fürgén, egész addig, hol a mélységek átragyognak:
ott ringott a mélységek ölében a te csillagod.
Hallgasd: a szó a végső dolgok értelme
és az idő az ember szenvedélyes szobrásza
és a nap fölötte fut a remény vadjaként,
és te elszántan szorítod szerelmedet magadhoz,
mert a tengeri vihar hagyta ízét az ajkadon.
Nem vagy te arra való, te, aki kék vagy a csontodig,
hogy tervezz más nyarakat:
kedvedért a folyók megváltoztatják folyásukat,
kézen fogva odavisznek anyjukhoz,
hogy csókkal árassz el mindig más és más cseresznyefákat
vagy lovagolhass az északi széllel.

Odaszegezve a sziklához, tegnap és holnap nélkül
a sziklák veszélyei közt, míg fésül a vihar:
elbúcsúztatod végleg titkodat.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. G.

Related videos


minimap