Ezeken a vakító-fehér udvarokon, ahová a Déli Szél
süvítve befúj - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely reszket a fényben, gyümölcsként szórva szét nevetését,
és makacsul suttog a szél rohamában - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely megrázza frissen nőtt hajtással tele törzsét,
s boldog borzongással nyitja szét vörösre izzított színeit.
Mikor kinn a mezőn anyaszült meztelen ébrednek a lányok,
sarlóra kapnak, leng szőke hajuk, dőlnek a sarjúrendek:
átforgatják álmaik határait - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely zöld vitorláiba gyanútlanul gyűjti a zöld fényt,
mely megtölti nevüket gondtalan suttogással - mondjátok meg
nekem: ez-e a bolond gránátalmafa, mely szembeszegül a világ viharfelhőivel,
aznap, hogy féltékenyen felékesiti magát hétféle szárnnyal,
magára övezve az örök napot, ezernyi prizmát,
vakítót - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely vad sörényt lobogtat, száz ostorcsapással, s porzik a vágta,
soha nem nyűgös, soha nem nyafogó mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely megnémítja a felkelő reményt –
mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely integet a messzeségnek, lengetve lombját,
ezt a harmatból és tűzből szőtt keszkenőt: vajúdó tenger ezernyi hajóval,
hullámokkal, melyek a még nem ízlelt partoknak
ezeregyszer nekivágnak - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely recsegtetí a csigasort: fent a magasban,
ég s föld közt, hol felhő függ, két szőlőfürt: éget és ünnepre tüzel,
hajthatatlan, nem riasztja veszély - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely a világ közepén megtöri fényével a gonosz mesterkedéseit,
mely végtől végig tapogatja recsegő csigolyáit a napnak,
miközben dünnyög az gyönyörében, nyöszörög - mondjátok meg nekem: ez-e a bolond gránátalmafa,
mely sürögve-forogva kigöngyöli a nappal végselymeit,
felrántja április alsószoknyáját, hangoltatja augusztus tücskeit,
mondjátok meg, ez, aki játszik, aki felindít, ez, aki megbolondít,
letépve magáról a félelem fekete leplét,
aki részeg madarakat önt a nap ölébe -
mondjátok meg: ez, aki szárnyait kitárja a dolgok mellkasában,
mély álmaink mellkasában - ez-e a bolond gránátalmafa?