This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Elytis, Odysseas: Μορφές της Βοιωτίας

Portre of Elytis, Odysseas

Μορφές της Βοιωτίας (Greek)

Εδώ που η έρημη ματιά φυσάει τις πέτρες και τ' αθάνατα
Εδώ που ακούγονται βαθιά τα βήματα του χρόνου
Που ανοίγουνε μεγάλα σύννεφα χρυσά εξαφτέρυγα
Πάνω από τη μετόπη τ' ουρανού
Πες μου από που ξεκίνησε η αιωνιότητα
Πες μου ποιο το σημάδι που πονείς
Και ποιο το ριζικό της ελεμίνθας
 
Ω γη της Βοιωτίας που σε φέγγει ο άνεμος
Τι γίνηκεν η ορχήστρα των γυμνών χεριών κάτω απ' τ' ανάχτορα
Το έλεος που ανέβαινε σαν ιερός καπνός
Που είναι οι πύλες με τ' αρχαία πουλιά που τραγουδούσαν
Κι η κλαγγή που ξημέρωνε τη φρίκη των λαών
Όταν ο ήλιος έμπαινε σαν θρίαμβος
Όταν η μοίρα σπάραζε στη λόγχη της καρδιάς
Κι άναβαν τα εμφύλια κελαηδίσματα
Τι γίνηκαν οι αθάνατες μάρτιες σπονδές
Οι ελληνικές γραμμές μες στο νερό της χλόης
 
Λαβώθηκαν τα μέτωπα κι οι αγκώνες
Ο χρόνος από τον πολύ ουρανό κύλησε ρόδινος
Οι άνθρωποι προχωρήσανε
Γεμάτοι οδύνη και όνειρο
Στυφή μορφή! Εξευγενισμένη από τον άνεμο
Θύελλας καλοκαιρινής που τα πυρρόξανθα ίχνη
Αφήνει στις γραμμές των λόφων και των αετών
Στις γραμμές της παλάμης σου του πεπρωμένου
 
Τι ξέρεις ν' αντικρίζεις και τι ξέρεις να φορείς
Ντυμένη από τη μουσική των χόρτων και πως προχωρείς
Μέσα απ' τα ρείκια ή τις αλισφακιές
Στο τελικό σημείο του βέλους
 
Σ' αυτό το κοκκινόχωμα της Βοιωτίας
Μέσα στων βράχων το ερημικό εμβατήριο
Θ' ανάψεις τα χρυσά δεμάτια της φωτιάς
Θα ξεριζώσεις την κακή καρποφορία της θύμησης
Θ' αφήσεις μια πικρή ψυχή στην άγρια μέντα!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hellenes.com

Boiotia (Hungarian)

Itt ahol magányos pillantás siklik a köveken és az áloékon
Itt ahol az idő döngő lépte hallik
Itt ahol az ég arca
felhőhimlőhelyes
Mondd meg nekem honnan eredt az
örökkévalóság
s a könyörület mely sorsra jut
 
Ó Boiotia földje megragyogtat a szél
Hol van a csupasz kezek orkesztrája a királyi palota alatt
A jámborság mely szent füstként emelkedett magasba
Hol van az oszlopcsarnok a régi éneklő madarakkal
S a kürtszó melyre a népekben félelem ébredt
Midőn a Nap bevonult diadalmenetben
Midőn a sors a szív lándzsáján lüktetett
S a testvérharc kigyult
Hol van a márciusi halhatatlan áldozás
A görög határok a fű tengerében
 
Sebzettek a kezek s a homlokok
A roppant égről a Nap elhagyatottan gördül alá
Járkál a nép
Csupa álom és nyugtalanság
Ó élő kép! Szél nemesítette
s nyári zivatarok melyek villámcsapásnyomokat
Hagynak a sasos dombsorokon
A vonalakon melyek síkságod tenyerén megjelölik a sorsod
 
Mit vársz mit öltesz magadra
A fűzizegésbe öltözötten
Hogy érsz el a kakukkfű és a zsálya közt
A végső nyíljelig
 
Ezen a vöröses Boiotia-i földön
A sziklakövek magányos vonulása közt
Aranyló lángkévéket fogsz gyújtani
Az emlékezet mérges gyümölcsű fáit gyökerestől kitéped
S a vadméntára hagyod megkeserült lelked illatát!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap