Hatzopoulos, Konstantinos: A köd verse (Ο θρύλος της ομίχλης in Hungarian)

Γεννιούμαι απ' τον πόνο·
κι απλώνω κι απλώνω
κι απλώνομαι πέρα
σε οχτιές και σε βύθη
συντρίμια να σπείρω.
Κι απλώνομαι πέρα
κι απλώνομαι γύρου
και με είπανε η άχνα
πως είμαι του ονείρου!
Κι απλώνομαι γύρου
κι απλώνω κι απλώνω
και το όνειρο λιώνω.

Γεννιούμαι απ' τον πόνο·
κι απλώνω κι απλώνω
κι απλώνομαι πέρα
κι απλώνομαι γύρου
σαν άχνα του ονείρου.
Σα νύφη με χαίρονται
οχτιές και γιαλοί-
ρωτάτε τα ρόδα
και τ' άρμενα, αλί!
Γεννιέμαι απ' τον πόνο
κι απλώνω κι απλώνω
και στάζω τον πόνο.

Κι απλώνω κι απλώνω·
κι απλώνομαι πέρα
κι απλώνομαι γύρου-
η άχνα ποιος με είπε
πως είμαι του ονείρου;
Σα νύφη με χαίρονται
οχτιές και γιαλοί
κι απλώνω κι απλώνω,
στους κλώνους κρεμιούμαι,
στους θόλους ριζώνω·
ποιος λέει ένας ήλιος
πως τάχα με σβει;
Ρωτάτε τα ρόδα
κι οϊμέ την ψυχή.

Bánatból sző sorsom,
és szárnyam kibontom
s kitárulok messze
a csúcsot s a völgyet
telehinteni rommal.
S kitárulok nyomban
s kitárulok messze,
vagyok a képzeletnek
az álom bűvös selyme.
S kitárulok messze
és szárnyam kibontom
s az álmot eloldom.

Bánatból sző sorsom
és szárnyam kibontom
s kitárulok nyomban
s kitárulok messze
mint álom bűvös selyme.
Menyasszonyként köszönt rám
a tenger s a hajó -
kérdezd csak a rózsát,
s a vitorlát, hahó!
Bánatból sző sorsom
és szárnyam kibontom
s fájdalmat vetek folyton.

És szárnyam kibontom,
s kitárulok nyomban
s kitárulok messze;
ki mondja, hogy én volnék
az álom bűvös selyme?
Menyasszonyként köszönt rám
a tenger s a hajó
és szárnyam kibontom,
tanyát verek az ágon
s gyökeret az égbolton;
ki mondja, hogy engem
majd messzeűz a nap?
Kérdezd meg a rózsát
és, jaj, önmagadat!