Kavafis, Konstantinos: Komnéna Anna (Άννα Κομνηνή in Hungarian)

Στον πρόλογο της Aλεξιάδος της θρηνεί,
για την χηρεία της η Άννα Κομνηνή.

Εις ίλιγγον είν’ η ψυχή της. «Και
ρείθροις δακρύων», μας λέγει, «περιτέγγω
τους οφθαλμούς..... Φευ των κυμάτων» της ζωής της,
«φευ των επαναστάσεων». Την καίει η οδύνη
«μέχρις οστέων και μυελών και μερισμού ψυχής».

Όμως η αλήθεια μοιάζει που μια λύπη μόνην
καιρίαν εγνώρισεν η φίλαρχη γυναίκα·
έναν καϋμό βαθύ μονάχα είχε
(κι ας μην τ’ ομολογεί) η αγέρωχη αυτή Γραικιά,
που δεν κατάφερε, μ’ όλην την δεξιότητά της,
την Βασιλείαν ν’ αποκτήσει· μα την πήρε
σχεδόν μέσ’ απ’ τα χέρια της ο προπετής Ιωάννης.

Alexiaszának előszavában gyászol
árvasága miatt Komnéna Anna úrnő.

Lelke egyetlen kábulatban. És
„könnypatak", így szól hozzánk, „fátyolozza
szemem párját... Milyen hullámok" életében,
„milyen felfordulások". Égő fájdalom
„a csontokig, velőig s a lélek fészkéig hatol".

De úgy rémlik, az igazság az, hogy csak egy halálos
bánatot ismert ez a hataloméhes asszony:
csak egyvalami búsította mélyen
(ha nem is vallja be) ezt az öntelt görög lányt,
hogy minden leleményével sem érte el
a császárságot. De az a pimasz
Ioannész majdnem az ő kezéből kapta meg.

 
Alexiosz Komnénosz bizánci császár (1081-1118) elsőszülött lánya, aki Alexiasz című művében megírta apja uralkodásának történetét. Apja halála után pályázott a trónra, de öccse, Ioannész kapta meg.