Kavafis, Konstantinos: Ηρώδης Αττικός

Α του Ηρώδη του Αττικού τι δόξα είν’ αυτή.

Ο Αλέξανδρος της Σελευκείας, απ’ τους καλούς μας σοφιστάς,
φθάνοντας στας Αθήνας να ομιλήσει,
βρίσκει την πόλιν άδεια, επειδή ο Ηρώδης
ήταν στην εξοχή. Κ’ η νεολαία
όλη τον ακολούθησεν εκεί να τον ακούει.
Ο σοφιστής Αλέξανδρος λοιπόν
γράφει προς τον Ηρώδη επιστολή,
και τον παρακαλεί τους Έλληνας να στείλει.
Ο δε λεπτός Ηρώδης απαντά ευθύς,
«Έρχομαι με τους Έλληνας μαζύ κ’ εγώ.»—

Πόσα παιδιά στην Αλεξάνδρεια τώρα,
στην Αντιόχεια, ή στην Βηρυτό
(οι ρήτορές του οι αυριανοί που ετοιμάζει ο ελληνισμός),
όταν μαζεύονται στα εκλεκτά τραπέζια
που πότε η ομιλία είναι για τα ωραία σοφιστικά,
και πότε για τα ερωτικά των τα εξαίσια,
έξαφν’ αφηρημένα σιωπούν.
Άγγιχτα τα ποτήρια αφίνουνε κοντά των,
και συλλογίζονται την τύχη του Ηρώδη—
ποιος άλλος σοφιστής τ’ αξιώθηκεν αυτά;—
κατά πού θέλει και κατά πού κάμνει
οι Έλληνες (οι Έλληνες!) να τον ακολουθούν,
μήτε να κρίνουν ή να συζητούν,
μήτε να εκλέγουν πια, ν’ ακολουθούνε μόνο.

Mily dicsőség, Attikai Héródészé!

A szeleukiai Alexandrosz, egyik kiváló szofistánk,
Athénbe érkezvén, hogy ott beszéljen,
üresen találja a várost, mert Héródész
vidékre távozott. S az ifjúság,
hogy hallgassa, oda is vele tartott.
Alexandrosz, a szofista tehát
Héródészhez fordul levélben,
kérve, hogy küldje hozzá a görögöket.
De a dörzsölt Héródész tüstént válaszol:
"Magam megyek, a görögökkel együtt."

Hány ifjú van most Alexandriában,
Bérütoszban vagy Antiokheiában
(a hellenizmus holnapi szónokai),
kik válogatott asztaloknál összegyűlve,
hol a beszéd a szép szofisztikáról
olykor a még szebb szerelmekre fordul,
egyszer csak elhallgatnak, révedezve.
Érintetlen marad előttük a pohár,
míg Héródész szerencséjén töprengenek -
melyik szofista érte még el ezt? -
Hogy ahová s ahogy csak kedve tartja,
követik őt a görögök (a görögök!),
bírálat nélkül, minden vita vagy
feltétel nélkül, csupán hogy kövessék.

Az i. sz. 2. sz.-ban élt szónok és filozófus, Marcus Aurelius mestere. 143-tól a római birodalom athéni proconsula volt.