Kavafis, Konstantinos: Nero határideje (Η Διορία του Nέρωνος in Hungarian)

Δεν ανησύχησεν ο Νέρων όταν άκουσε
του Δελφικού Μαντείου τον χρησμό.
«Τα εβδομήντα τρία χρόνια να φοβάται.»
Είχε καιρόν ακόμη να χαρεί.
Τριάντα χρονώ είναι. Πολύ αρκετή
είν’ η διορία που ο θεός τον δίδει
για να φροντίσει για τους μέλλοντας κινδύνους.

Τώρα στην Pώμη θα επιστρέψει κουρασμένος λίγο,
αλλά εξαίσια κουρασμένος από το ταξείδι αυτό,
που ήταν όλο μέρες απολαύσεως —
στα θέατρα, στους κήπους, στα γυμνάσια ...
Των πόλεων της Aχαΐας εσπέρες ...
A των γυμνών σωμάτων η ηδονή προ πάντων ...

Aυτά ο Νέρων. Και στην Ισπανία ο Γάλβας
κρυφά το στράτευμά του συναθροίζει και το ασκεί,
ο γέροντας ο εβδομήντα τριώ χρονώ.

Nem riadt meg Nero, mikor meghallotta
a Delphi Orákulum jóslatát.
"Félnie kell a hetvenhármas évtől!"
Maradt még bőven ideje örülni.
Most harmincéves. Éppen elegendő
a határidő, amit nyújt az isten,
hogy felkészüljön jövendő veszélyre.

Most visszatér Rómába, kissé kimerülten,
de kéjesen fárdadt ettől az utazástól,
mely csak az öröm napjaiból állt
színházakban, kertekben, tornacsarnokokban...
Az esték achiai városokban...
S főkép a meztelen testek gyönyörűsége...

Így Nero. S ezalatt Hispániában
titkon sereget gyűjt s gyakorlatoztat
Galba, a vén, a hetvenhárom éves.

 
Nero 66-ban utazott Görögországba, és 68. június 9-én ölték meg a Hispaniában megválasztott új császár Galba emberei.