This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kavafis, Konstantinos: Ο Ιουλιανός, ορών ολιγωρίαν

Portre of Kavafis, Konstantinos

Ο Ιουλιανός, ορών ολιγωρίαν (Greek)

«Ορών ουν πολλήν μεν ολιγωρίαν ούσαν
ημίν προς τους θεούς»— λέγει με ύφος σοβαρόν.
Ολιγωρίαν. Μα τι περίμενε λοιπόν;
Όσο ήθελεν ας έκαμνεν οργάνωσι θρησκευτική,
όσο ήθελεν ας έγραφε στον αρχιερέα Γαλατίας,
ή εις άλλους τοιούτους, παροτρύνων κι οδηγών.
Οι φίλοι του δεν ήσαν Χριστιανοί·
αυτό ήταν θετικόν. Μα δεν μπορούσαν κιόλας
να παίζουν σαν κι αυτόνα (τον Χριστιανομαθημένο)
με σύστημα καινούριας εκκλησίας,
αστείον και στην σύλληψι και στην εφαρμογή.
Έλληνες ήσαν επί τέλους. Μηδέν άγαν, Aύγουστε.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.kavafis.gr

Julianus, közönyt látván (Hungarian)

„Látván pedig, hogy közönnyel viseltetünk
az istenek iránt" - mondja ki komoly arccal.
Közöny. De hát tulajdonképpen mit remélt?
Szervezhette a vallást, ahogy kedve kivánta,
írhatott a galatiai főpapnak, ahogy kedve kivánta,
meg a többi, hasonlónak, buzdítva, vezetve őket.
Nem voltak keresztények a barátai,
ez tény. De nem is értettek hozzá, mint a császár
(a kereszténységben fölnevelkedett), színjátékot
csinálni egy új egyház rendszerével, amely
nevetséges az alapelvében és az alkalmazásában.
Ők mégis görögök voltak. Csak semmi túlzás, Augustus.

 
Julianus római császár, a „hitehagyott" (i. sz. 361-363), megpróbálta megfékezni a kereszténység terjedését, és visszaállítani az antik vallást.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationV. I.

minimap