Ébenfa heverőn, melyet koráll-sasok
ékítenek, nyugodtan, mélyen alszik
Nero - nem tud magáról, boldogsággal telített,
csúcsig tenyészve húsa erejében
a szépségtől borzongató ifjúságban.
De az alabástrom csarnokban, mely őrzi
az Ahenobarbusok ódon laráriumát,
milyen nyugtalanok ott a családi Lárok!
Reszketnek a kis házias istenek
s jelentéktelen testüket elrejtenék.
Mert hallották, ahogy egy szörnyű hang,
halálos hang hatol a lépcsőn fölfelé,
a márványfokokon vas léptek döngenek.
Most zihálva tolongnak a szerencsétlen Lárok
a larárium belseje felé,
istenkék lökdösődnek, botladoznak,
ez elcsúszik, a másik ráesik,
mert értik ők, mi az, miféle hang,
mert érzik már az Erinnüszek lépteit.
Lárok - a család halottainak szellemei, házi istenek a rómaiaknál. Szobraikat a lararium-ban őrizték.
Ahenobarbusok - Nero apjának családja.
Erinnüszek - a lelkifurdalás és a büntetés istennői.