Kavafis, Konstantinos: Az első lépcsőfok (Το Πρώτο Σκαλί in Hungarian)

Εις τον Θεόκριτο παραπονιούνταν
μια μέρα ο νέος ποιητής Ευμένης·
«Τώρα δυο χρόνια πέρασαν που γράφω
κ’ ένα ειδύλλιο έκαμα μονάχα.
Το μόνον άρτιόν μου έργον είναι.
Aλλοίμονον, είν’ υψηλή το βλέπω,
πολύ υψηλή της Ποιήσεως η σκάλα·
κι απ’ το σκαλί το πρώτο εδώ που είμαι
ποτέ δεν θ’ ανεβώ ο δυστυχισμένος.»
Είπ’ ο Θεόκριτος· «Aυτά τα λόγια
ανάρμοστα και βλασφημίες είναι.
Κι αν είσαι στο σκαλί το πρώτο, πρέπει
νά ‘σαι υπερήφανος κ’ ευτυχισμένος.
Εδώ που έφθασες, λίγο δεν είναι·
τόσο που έκαμες, μεγάλη δόξα.
Κι αυτό ακόμη το σκαλί το πρώτο
πολύ από τον κοινό τον κόσμο απέχει.
Εις το σκαλί για να πατήσεις τούτο
πρέπει με το δικαίωμά σου νά ‘σαι
πολίτης εις των ιδεών την πόλι.
Και δύσκολο στην πόλι εκείνην είναι
και σπάνιο να σε πολιτογραφήσουν.
Στην αγορά της βρίσκεις Νομοθέτας
που δεν γελά κανένας τυχοδιώκτης.
Εδώ που έφθασες, λίγο δεν είναι·
τόσο που έκαμες, μεγάλη δόξα.» 

Theokritosznak ilyképpen kesergett
egy napon Eumenész, az ifjú költő:
„Éppen ma két éve, hogy írni kezdtem,
s csak egy idillt sikerült összehoznom.
Ez egyetlen elkészült alkotásom.
Jaj, látom én, nagyon meredeken visz
a Költészet lépcsője a magasba,
s az első lépcsőfoknál, ahol állok,
feljebb, én nyomorult, sosem jutok már."
„Ezek a szavak — Theokritosz úgymond —
fölöttébb illetlenek, sőt profának.
Ha csak az első lépcsőfokon állsz is,
boldognak és büszkének kéne lenned.
Nem csekélység ám feljutni idáig,
amit tettél, már az is nagy dicsőség.
Mert ez az első fok is, e legelső,
távol van már az alacsony tömegtől.
Ahhoz, hogy e legelső fokra felhágj,
az kellett, hogy az eszmék városának
teljes jogú polgárául tekintess.
E városban pedig vajmi nehéz és
ritka dolog polgárjogot szerezni.
Agoráján olyan törvényhozókra
lelsz, kiket kontár meg nem vesztegethet.
Nem csekélység ám feljutni idáig,
amit tettél, már az is nagy dicsőség."

Theokritosz - görög bukolikus költő az i. e. 3. sz. első felében.