Mirtiotissa: Magányomban III (Στη μοναξιά μου ΙΙI in Hungarian)

Ω  μακρυσμένη  ωραία  ψυχή!
Μες  στην  απόλυτη  γαλήνη  που  πλανάσαι,
από  την  περασμένη  μας  ζωή
τίποτα  δεν  ταιριάζει  να  θυμάσαι.

Μα  εγώ, που  καρτερώ  το  λυτρωμό,
κι' ο  λυτρωμός  δεν  έρχεται  για  μένα,
τι  θα  γινόμουν  δίχως  να  πονώ
και  δίχως  να  θυμάμαι  Εσένα:

Szép lélek, ó te, messze távozott,
hol béke leng körül, mint hópihe,
múlt életünkből hol bolyongasz - ott
nem kell emlékezned már semmire.

De én a megváltást várom, lesem,
mely nem jön értem el az éjen át -
mivé lennék, ha nem fájna szívem
és hogyha nem emlékeznék reád?