Mirtiotissa: Στη μοναξιά μου I

Εκάρφωσες  τα  μάτια  σου  τα  θεία
στα  μάτια  μου, μια  μέρα  ονειρευτή.
Σε  τράβηξε  η  βαθιά  μελαγχολία
που  μέσα  τους  φωλιάζει, μυστική.

Το  δυνατό  σου  χέρι, ω  γοητεία!
μ' οδήγαε  σε  κάθε  κορυφή,
και  γύρω  απ' τη  ζωή  μου  την  αθλία
ύφαινε  μιαν  αφάνταστη  ζωή...

Τώρα, βουβή, γεμάτη  απελπισία,
ψάχνω  να  βρω, νυχτοήμερα  γυρτή
απάνω  στου  θανάτου  τα  βιβλία,
την  αινιγματική  σου  την  ψυχή.

Isteni ragyogó szép szemedet
szemembe tűzted egy álom-napon,
tudom, hogy mi bennünk titkon lebeg,
az vonzott téged: mély-mély bánatom.

Micsoda varázslat: erős kezed
vezetett engem minden csúcs fölé -
s egy mesebelien szép életet
szőtt nyomorúságos életem köré.

És most némán, vad kétségek között
keresem - míg éjt-napot görnyedek
a Halál vaskos könyvei fölött -
titkon eltűnt rejtelmes lelkedet.