Polydouri, Maria: [Πρὶν φύγω γιὰ τὸ μακρινὸ ταξίδι...]

Πρὶν φύγω γιὰ τὸ μακρινὸ ταξίδι, θὰ περάσω,
διασχίζοντας ἀδιάφορα τῶν δρόμων τὴ βοή,
ἀπὸ τὸν κῆπο ποὺ ἄλλοτε, κάποια ἀπροσδόκητη ὥρα
τὰ μάτια σου μοῦ μίλησαν γιὰ μίαν ὡραία ζωή.

Καὶ λησμονώντας πὼς κ᾿ οἱ δυὸ βγήκαμε γελασμένοι
κ᾿ ἔγινε τὄνειρο φωτιὰ μέσ᾿ στὴν ἀνατολή,
θὰ ἰδῶ τἄνθη ν᾿ ἀνοίγωνται στὸ φῶς καὶ νὰ προσφέρουν
τὴν εὔοσμη ψυχούλα τους στῆς αὔρας τὸ φιλί.

Θὰ ἰδῶ τὰ δέντρα στὴ βαριὰ πρασιὰ ντυμένα πάλι.
Περιπλοκάδες νὰ ρουφοῦν ζωὴ στὰ ταπεινά,
χωρὶς νἆναι λιγότερο χαρούμενες γιὰ τοῦτο
καὶ τἄνθη τους λιγότερο περήφανα κι᾿ ἁγνά.

Καὶ σὰν ἀπὸ ἕνα μάταιο πεῖσμα καὶ ἐγὼ νὰ ζήσω
ὅσα μοὖπαν τὰ μάτια σου στ᾿ ὡραῖο βραδινό,
θὰ ἰδῶ νὰ γέρνης πάνω μου καὶ θἆναι τόσο λαῦρο,
τόσο μεγάλο τὸ φιλὶ σὰν πρῶτο, σὰ στερνό.

Mielőtt hosszú utamra kelnék, el akarok
menni az utcák zaját hasítva közömbösen -
a kertbe, ahol egy napon egész váratlanul,
két szemed egy szép közös életről beszélt nekem.

Hogy mindketten csalódtunk, most nem gondolok reá...
s hogy mint tűz a hajnal máglyáján - álmunk odalett -
látni akarom a fényben nyíló virágokat,
amint csókra kínálják a szélnek illatos lelküket.

Újból nehéz zöldvértezetben állnak majd a fák,
s az indák alázatosan szívják az életet
a mélyből, és látni fogom, hogy mind vidámak és
virágaik, mint hajdan, éppoly büszkék, szűziek.

Élni akartam én is, s jaj már mindez hasztalan,
de mint selymes szemed ígérete akkor, este ott:
fölém hajolva foglak látni - és oly égető,
forró lesz, mint első s utolsó csókod volt - a Csók...