This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Seferis, Giorgos: Ελένη

Portre of Seferis, Giorgos

Ελένη (Greek)

ΤΕΥΚΡΟΣ ... ες γην εναλίαν Κύπρον ου μ' εθέσπισεν οικείν Απόλλων, όνομα νησιωτικόν Σαλαμίνα θέμενον της εκεί χάριν πάτρας.
..............................................................
ΕΛΕΝΗ: Ουκ ήλθον ες γην Τρωάδ' , αλλ' είδωλον ήν.
.............................................................
ΑΓΓΕΛΟΣ: Τι φής;
Νεφέλης άρ' άλλως είχομεν πόνους πέρι;
 
ΕΥΡΙΠΙΔΗΣ,ΕΛΕΝΗ

"Τ' αηδόνια δε σ' αφήνουνε να κοιμηθείς στις Πλάτρες''.

Αηδόνι ντροπαλό, μες στον ανασασμό των φύλλων,
σύ που δωρίζεις τη μουσική δροσιά του δάσους
στα χωρισμένα σώματα και στις ψυχές
αυτών που ξέρουν πως δε θα γυρίσουν.
Τυφλή φωνή, που ψηλαφείς μέσα στη νυχτωμένη μνήμη
βήματα και χειρονομίες. δε θα τολμούσα να πω φιλήματα.
και το πικρό τρικύμισμα της ξαγριεμένης σκλάβας.

"Τ' αηδόνια δε σ' αφήνουνε να κοιμηθείς στις Πλάτρες".

Ποιες είναι οι Πλάτρες; Ποιος το γνωρίζει τούτο το νησί;
Έζησα τη ζωή μου ακούγοντας ονόματα πρωτάκουστα:
καινούργιους τόπους, καινούργιες τρέλες των ανθρώπων
ή των θεών.
                η μοίρα μου που κυματίζει
ανάμεσα στο στερνό σπαθί ενός Αίαντα
και μιαν άλλη Σαλαμίνα
μ' έφερε εδώ σ' αυτό το γυρογιάλι.
                                    Το φεγγάρι
βγήκε απ' το πέλαγο σαν Αφροδίτη.
σκέπασε τ' άστρα του Τοξότη, τώρα πάει να 'βρει
την καρδιά του Σκορπιού, κι όλα τ' αλλάζει.
Πού είναι η αλήθεια;
Ήμουν κι εγώ στον πόλεμο τοξότης.
το ριζικό μου, ενός ανθρώπου που ξαστόχησε.

Αηδόνι ποιητάρη,
σαν και μια τέτοια νύχτα στ' ακροθαλάσσι του Πρωτέα
σ' άκουσαν οι σκλάβες Σπαρτιάτισσες κι έσυραν το θρήνο,
κι ανάμεσό τους-ποιος θα το 'λεγε-η Ελένη!
Αυτή που κυνηγούσαμε χρόνια στο Σκάμαντρο.
Ήταν εκεί, στα χείλια της ερήμου. την άγγιξα, μου μίλησε:

"Δεν είν' αλήθεια, δεν είν' αλήθεια" φώναζε.
"Δεν μπήκα στο γαλαζόπλωρο καράβι.
Ποτέ δεν πάτησα την αντρειωμένη Τροία".

Με το βαθύ στηθόδεσμο, τον ήλιο στα μαλλιά,
κι αυτό το ανάστημα
ίσκιοι και χαμόγελα παντού
στους ώμους στους μηρούς στα γόνατα.
ζωντανό δέρμα, και τα μάτια
με τα μεγάλα βλέφαρα,
ήταν εκεί, στην όχθη ενός Δέλτα.
                           Και στην Τροία;

Τίποτε στην Τροία-ένα είδωλο.
Έτσι το θέλαν οι θεοί.
Κι ο Πάρης, μ' έναν ίσκιο πλάγιαζε σα να ήταν πλάσμα ατόφιο.
κι εμείς σφαζόμασταν για την Ελένη δέκα χρόνια .

Μεγάλος πόνος είχε πέσει στην Ελλάδα.
Τόσα κορμιά ριγμένα
στα σαγόνια της θάλασσας στα σαγόνια της γης.
τόσες ψυχές
δοσμένες στις μυλόπετρες, σαν το σιτάρι.
Κι οι ποταμοί φουσκώναν μες στη λάσπη το αίμα
για ένα λινό κυμάτισμα για μια νεφέλη
μιας πεταλούδας τίναγμα το πούπουλο ενός κύκνου
για ένα πουκάμισο αδειανό, για μιαν Ελένη.
Κι ο αδερφός μου;
         Αηδόνι αηδόνι αηδόνι,
τ' είναι θεός; τι μη θεός; και τι τ' ανάμεσό τους;

"Τ' αηδόνια δε σ' αφήνουνε να κοιμηθείς στις Πλάτρες".

Δακρυσμένο πουλί,
            στην Κύπρο τη θαλασσοφίλητη
που έταξαν για να μου θυμίζει την πατρίδα,
άραξα μοναχός μ' αυτό το παραμύθι,
αν είναι αλήθεια πως αυτό είναι παραμύθι,
αν είναι αλήθεια πως οι άνθρωποι Δε θα ξαναπιάσουν
τον παλιό δόλο των θεών.
           αν είναι αλήθεια
πως κάποιος άλλος Τεύκρος, ύστερα από χρόνια,
ή κάποιος Αίαντας ή Πρίαμος ή Εκάβη
ή κάποιος άγνωστος, ανώνυμος που ωστόσο
είδε ένα Σκάμαντρο να ξεχειλάει κουφάρια,
δεν το 'χει μες στη μοίρα του ν' ακούσει
μαντατοφόρους που έρχουνται να πούνε
πως τόσος πόνος τόση ζωή πήγαν στην άβυσσο
για ένα πουκάμισο αδειανό για μιαν Ελένη.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.sarantakos.com

Helené (Hungarian)

Teukrosz:... miként röpítsem hajómnak szárnyait Kyprosz szigetére: Apollón küldött oda,  hogy ott lakozzam, s szülőföldem kedvéért nevezzem Salamisnak új lakóhelyem.
147-150. sk.
Helena: Nem én valék Trójában, árnyképem csupán.
582. sor
Hírnők: Hogyan?
Egy hiú árnyért vívtuk ott küzdelmeink?
706-707. sk.
 
Euripidész: Helena. Csengeri János fordítása

„Platreszben nem lehet aludni a fülemüléktől"

Félénk fülemüle, a levélsuhogásban
Te ki az erdő harmatos zenéjével ajándékozod meg
a különvált testeket s lelkeket
kik tudják, nem térnek vissza többé.
Vak hang, aki tapogatózol a beesteledett emlékezetben
és lépések és kézmozdulatok, nem merem mondani: csókok,
s a megszelídült női fogoly keserű borzogása.

„Platreszben nem lehet aludni a fülemüléktől"

Mi Platresz? Ki ismeri ezt a szigetet?
Újabbnál újabb neveket hallva telt az életem:
új tájakat, emberek vagy istenek
új őrültségeit:
                   sorsom, mely hánytorog
egy Aiax utolsó kardja és
egy új Szalamisz közt,
idáig sodort, erre a partkaréjra.
                                    A hold
felmerül a tengerből, mint Aphrodité,
eltakarta a Nyilas csillagképet, és most megy keresni
a Skorpió Szívét. Minden megváltozik.
Hol az igazság?
Magam is Íjász voltam a háborúban.
A sorsom - egy emberé, aki mellétalált.

Énekmondó madár
egy ilyen éjszakán, Proteusz homokfövenyén
hallgattak téged a spártai foglyok, siratódalt énekelve,
s köztük ki hitte volna! - Helené,
ő, akit évekig kerestünk a Szkamandrosz partjainál.
Ott volt, a sivatag peremén. Megérintettem, ő meg:

„Nem igaz! - kiabálta. -
Nem szálltam fel a kékfedélzetű hajóra.
Sohasem jártam a bátor Trója földjén."

Széles öv, nap a hajában,
és az a termet
mindenütt árnyak és mosoly
a vállakon, a combon, a térdén
lüktető bőr, és a szemek
a hosszú pillákkal -
ott volt, a torkolatvidék partmeredélyén.
                                       És Trójában?

Trójában - semmi; csupán egy hasonmás.
Ekként akarták az istenek.
És Páris - árnyképpel feküdt le, mintha hús-vér alakkal.
Mi meg tíz évig öldöstük egymást - Helenéért.

Nagy fájdalom szakadt Görögországra.
Annyi test beletaszítva
a tenger állkapcsai, a föld állkapcsai közé;
annyi lélek
a malomkövek közé szórva, akár gabonamag.
És a folyók megáradtak véres iszappal
egy hullámzó len-lepelért, egy bárányfellegért,
egy lepke-libbenésért, egy hattyú-pihetollért,
egy Helenéért, egy üres ingért.
És a fivérem?
           Fülemüle, fülemüle, fülemüle
mi Isten? mi Nem-Isten? és mi van kettejük között?

„Platerszben nem lehet aludni a fülemüléktől"

Panaszkodó madár te
            a tengercsókolta Cipruson,
kinek rendeltetése, hogy felidézze nekem a hazámat,
egymagamban kötöttem ki itt, ezzel a mesével
ha igaz, hogy mese ez
ha igaz, hogy az emberek nem folyamodnak újból
az istenek ősi cseléhez:
            ha igaz,
hogy annyi év után, egy új Teukrosz
vagy Aiax vagy Priamosz vagy új Hecubé
avagy valamely neve-sincs ismeretlen, ki azonban
látott egy Szkamandroszt, amint holttestekkel áradt
sorsa nem az lesz, hogy hírnököket hall
kik jönnek, hogy hírül adják: annyi élet, annyi fájdalom
zuhant a feneketlen szakadékba
egy üres ingért*, egy Helenéért.

*Egy mítoszváltozat szerint Helené nem is volt Trójában, Próteusz -aki az alexandriai kikötő bejáratát őrző Pharosz szigetén élt- tartotta magánál.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap