This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Seferis, Giorgos: Η μορφή της Μοίρας

Portre of Seferis, Giorgos

Η μορφή της Μοίρας (Greek)

Ιστορισμένα παραμύθια στην καρδιά μας
σαν ασημένια σκούνα μπρος στο τέμπλο
μιας άδειας εκκλησιάς, Ιούλιο στο νησί.
Γ. Σ.

Η μορφή της μοίρας πάνω απ’ τη γέννηση ενός παιδιού,
γύροι των άστρων κι ο άνεμος μια σκοτεινή βραδιά του Φλεβάρη,
γερόντισσες με γιατροσόφια ανεβαίνοντας τις σκάλες που τρίζουν
και τα ξερά κλωνάρια της κληματαριάς ολόγυμνα στην αυλή.

Η μορφή πάνω απ’ την κούνια ενός παιδιού μιας μοίρας μαυρομαντιλούσας
χαμόγελο ανεξήγητο και βλέφαρα χαμηλωμένα και στήθος άσπρο σαν το γάλα
κι η πόρτα που άνοιξε κι ο καραβοκύρης θαλασσοδαρμένος
πετώντας σε μια μαύρη κασέλα το βρεμένο σκουφί του.

Αυτά τα πρόσωπα κι αυτά τα περιστατικά σ’ ακολουθούσαν
καθώς ξετύλιγες το νήμα στην ακρογιαλιά για τα δίχτυα
κι όταν ακόμη αρμενίζοντας δευτερόπριμα κοίταζες το λάκκο των κυμάτων·
σ’ όλες τις θάλασσες, σ’ όλους τους κόρφους
ήταν μαζί σου, κι ήταν η δύσκολη ζωή κι ήταν η χαρά.

Τώρα δεν ξέρω να διαβάσω παρακάτω,
γιατί σε δέσαν με τις αλυσίδες, γιατί σε τρύπησαν με τη λόγχη,
γιατί σε χώρισαν μια νύχτα μέσα στο δάσος από τη γυναίκα
που κοίταζε στυλώνοντας τα μάτια και δεν ήξερε καθόλου να μιλήσει,
γιατί σου στέρησαν το φως το πέλαγο το ψωμί.

Πώς πέσαμε, σύντροφε, μέσα στο λαγούμι του φόβου;
Δεν ήταν της δικής σου μοίρας, μήτε της δικής μου τα γραμμένα,
ποτές μας δεν πουλήσαμε μήτε αγοράσαμε τέτοια πραμάτεια·
ποιός είναι εκείνος που προστάζει και σκοτώνει πίσω από μας;

Άφησε μη ρωτάς· τρία κόκκινα άλογα στ’ αλώνι
γυρίζουν πάνω σ’ ανθρώπινα κόκαλα κι έχουν τα μάτια δεμένα,
άφησε μη ρωτάς, περίμενε· το αίμα, το αίμα
ένα πρωί θα σηκωθεί σαν τον αϊ-Γιώργη τον καβαλάρη
για να καρφώσει με το κοντάρι πάνω στο χώμα το δράκοντα.

 
1η Οχτώβρη 1941



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.greek-language.gr

A Moira-arca (Hungarian)

Elmesélt mesék a szívünkben
akár ezüst hajó valami üres templomban,
 júliusban, egy szigeten
J. Sz.

Egy csecsemő születése fölött a Moira-arc
Csillagpályák s a szél, egy sötét február-est
Öregasszonyok csoszognak fel a recsegő lépcsőn, vajákos szereikkel
S az udvaron a pőre lugas száraz venyigéi.

Egy sötétfejkendős Moira-arc a bölcső fölött
Rejtelmes mosoly s csukott szemhéjak, tejfehér kebel
És az ajtó, amint kitárul, s a tengerek dobálta kapitány
Ázott sapkáját a fekete ládára hajítja.

Ezek az arcok, ezek a körülmények mindenüvé elkísértek
Amint gombolyítottad le a fonalat, hogy hálót szőjj a parton
S amint hajóztál a hullám-gödröket figyelve
Minden tengereken, minden öblök ölében
Veled voltak, és voltak a nehéz élet, és voltak az öröm.

Nem bírom olvasni tovább
Mert megláncoltak téged, mert átdöfködtek lándzsával
Mert elszakítottak téged az erdőben, egy éjszaka, az asszonytól
Aki nézett rád meredt szemekkel, aki nem tudott megszólalni többé
Mert elorozták tőled a fényt, a tengert és a kenyeret.

Hogy is zuhantunk, barátaim, az ijedtség farkas-vermeibe?
Ezek nem voltak megírva sem a te sorsodban, sem az enyémben
S mi sohasem kufárkodtunk ilyesmivel
Ki az hát, aki irányít hátunk mögött és öldököl?

Hagyjál, ne kérdezz, a szérűn három vörös ló
jár körbe-körbe ember-csontokon, szemük bekötve
Hagyjál, ne kérdezz, várj, a vér, a vér
egy reggelen, miként Szent György lovag, felszökik
Hogy földhöz szögezze lándzsájával a sárkányt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap